1. Megint nyakunkon az ármány, ránkrontott egy aranysárkány.

Nincs

2. Menten megáll az eszem, a nővérem írt nekem

Nemrég fűbe harapott Phibrizzo, a Pokol szolgája,

S vele együtt pusztult a szörnyek varázs akadálya,

Nincs többé fal a kontinensünk körül,

Szabadon elhajózhatunk, s ennek mindenki örül,

Az igazság bajnoka, Phil herceg nem vesztegette az időt,

Diplomatákat indított útnak, nem egyet, nem kettőt,

De mielőtt a dicsőséges indulásra sor kerülhetett volna,

Egy aranysárkány rárontott a delegációra,

Kis csapatunk harcba szállt a tűzokádóval,

Ám a sárkányt nem lehetett befogni egy szimpla halászhálóval,

Nem volt mit tenni, mint keményebb eszközökhöz nyúlni,

A Sárkányigát vetettem be, amitől elpusztult, tuti,

„A baj nem jár egyedül” ahogy mondani szokás,

a flottából csak mi négyen úsztuk meg, sajnos senki más,

Kénytelen-kelletlen ránk hárult a feladat,

Hogy királyságunk követeinek adjuk ki magunkat,

Remélem, a külső világba hamar eljutunk,

Mielőtt a hosszú hajóút során éhen nem halunk!

3. A helyzet nem túl rózsás, nagy a felfordulás.

Befutott a hajónk, illetve áttörte a falat,

Kis csapatunk körül kő-kövön nem maradt,

Leültünk egy jót ebédelni,

Ekkor befutott közénk Filia néni,

Feladatot adott nekem,

De levelet írt a nővérem,

El is kapott a szédülés menten, és eltemettem magam,

De a nővérem parancsa elől el nem bújhattam!

4. Mielőtt mindenki odalett, egy régi ismerős segített.

Nem csalás, nem ámítás,

Xellos volt az, nem vitás,

De ő legyen most a legkisebb gondunk,

Hisz megtámadott minket legújabb haragosunk,

Valgaavnak nevezi magát, és mi szörnyen szúrjuk a szemét,

Azt hiszi mi öltük meg Gaavot, az ő kedves mesterét,

Ereje rettenetes, a miénk, pedig már fogytán,

Ebből hogy mászik ki Lina, a zsoldos boszorkány?

5. Filia elkóborolt, de jajj, hamar utolérte a baj.

Filia a sárkánypapnő hetet, havat összehordott,

Egy szörnyű világvége közeledtéről visítozott,

Így hát Lina és pribékjei,

-Pribékjei?-

-Azok kik?-

Csend legyen, én mesélek, hol is tartottam?

Ja igen.

Felbukkant Xellos mielőtt mind össze nem rogytunk holtan,

Egy Valgaav nevű szörnyeteg majdnem elintézett,

Alig pár nappal azután hogy csapatunk e világ földjére lépett,

Most már tudjuk miért haragszik ránk a pára,

Hozzátok beszélek! Hozzád is Filia, -Bocsánat, épp teáztam-

6. Nem hittem, hogy ilyen lesz, a száguldó sárkányexpresz.

Nincs

7. Hogy a csuda vinné el, megint robotolnunk kell.

Kis csapatunk Filiától feladatot kapott,

El kell intéznünk valami sötét csillagot,

Hogy hogyan kerültünk már megint bajba?

Filia hibája, ő akarta,

A fő veszélyforrás egy Valgaav nevű alak,

Gaav szolgája volt és elég nagy falat,

Nem is bírtunk vele,

Ám Xellos megmentett,

Hazudik, mint a vízfolyás,

Rossz szokás lehet,

Filia rendjének temploma felé vettük az irányt,

Hogy meglátogassuk az öreg Tűzsárkány királyt,

Gyalog túl messze volt, ezért vonattal mentünk,

Csekély anyagi kár mellett meg is érkeztünk!

Valgaav főnöke jelent meg előttünk,

Most vajon mi tévők legyünk?

Szívünkben félelem terjeszkedik,

Hisz Valgaav neki engedelmeskedik,

Valgaavval sem bírtunk, hát még vele,

Jó lenne, ha valaki segítene!

 
8. Számunkra elég nagy hátrány, hogy él egy fekete sárkány.

Leromboltuk a fél templomot,

Az összes sárkány sokkot kapott,

Kezünkbe került ásó, lapát,

De átpasszoltuk a munka javát,

Egy csapat sárkány segített,

A templom újjá született,

A külseje ugyan elég giccses lett,

De egy boszorkánytól csak ennyi tellett,

Később a tanács behívatott,

És hetet, havat összehordott,

Az kell, hogy Lina és társai segítsenek?

Akkor ne rébuszokban beszéljenek,

Ám egy sötét alak jelent meg ott,

Kezében fénykard világított!

9. Megléptünk az ereklyékkel, üldöztek a dereglyékkel.

Ez a hatalmas fickó Alumace, és a Felső Világból jött,

Gourry fénykardja, a Gorunnova után érdeklődött,

A fegyverrel a birtokában azt tervezi,

Hogy sötét csillagot feléleszti,

De mi megállítjuk a gonosz tervét,

Ha előbb megleljük a gonosz fegyverét!

Letelt a műsoridő, ideje elköszönni,

Majd legközelebb kiderül, hogyan tudtunk megszökni,

Mondtam már, hogy mennyire útálom,

Ha így ér véget egy kalandos utazásom?

10. Azt hittük eljött a béke, de civakodás lett a vége

Hol háború a hagyomány,

Ott terem Lina, a boszorkány,

Alto és Barritone is ilyen város,

Ahol turistának lenni nagyon káros,

A trónörökösök felbéreltek,

Hogy véget vessünk a küzdelemnek,

Tolvajkodunk néha ez nem vitás,

De miért nem akadt erre a munkára senki más?

Nyakunkon az egész sereg,

De az ifjú párunk nem kesereg!

11. Egy templomhoz felmásztunk, de csapdába sétáltunk.

Kalandozásunk során eljutottunk két városba,

Altoba és Barritoneba,

A varázsurnák után nyomoztunk,

És sikerült is őket ellopnunk,

Seregekkel a nyomunkba,

El is húztuk a csíkot onnan,

De ekkor felbukkant Grawos, hát ez remek,

A fénykard kellet őkelmének,

Úgy lóbálta a fénylándzsát, mint a sétapálcát,

Meg is sütött vele egy egész hadiflottát,

Ám a varázsurnák közbeléptek,

S megálljt parancsoltak a lándzsa erejének,

Erejük egyesíteni képes a fehér és fekete mágiát,

Néztünk is nagyokat és mondtuk: nahát!

Egyesített mágia, lehet, hogy ez a győzelmünk kulcsa?

Ezzel visszazavarhatjuk sötétcsillagot a fekete homályba!

Nem hiszem el, túljárt az eszünkön

Egy ilyen kis szörny,

Ha egyszer utolérem,

Belőle lesz az új rókaprémem!

12. Egy gonosz rókát üldöztünk, közben jól eltévedtünk.

Megmásztunk egy furcsa hegyet,

Hogy megleljük a fegyvereket,

De kiderült, hogy az egész egy csapda,

És te belesétáltál, Lina, te balga,

Az a félnótás rókaember, Jilas eszelte ki

Abban a reményben, hogy a fénykardot megszerezheti,

Elválasztani Gourryt tőlünk nem volt túl nehéz,

Hiszen hős lovagom fejében nincsen túl sok ész,

De annyira azért nem lehet lüke, hogy elhagyja a kardot,

Mégis sikerült neki, keresek egy másik lovagot,

Mindegy, ezzel most várhatunk,

Előbb ezt a kis alávalót kell elkapnunk,

A pöttömnyi tolvaj most már menekül,

De nem hagyjuk, hogy kicsússzon a kezünk közül!

13. A sötét csillagból nem kérünk, ereinkben meghűlt a vérünk

Meglopott Jilas, hát ilyen nincs!

Nála a fénykard, a legnagyobb kincs,

Követtük a búvóhelyére, de ott nagy meglepetés várt,

Alumace, a felsővilági, akit Valgaav egy kristályba zárt!

14. Azt hittük az egész kamu, de megnyílt az átkozott kapu

Xellos, aki mindig csak a saját hasznát lesi,

Megpróbálta Valgaavot beszervezni,

De Valgaav nem állt kötélnek,

És megpróbált véget vetni Xellos életének,

Közben Alumace mindent elmondott,

Ő el akarta pusztítani sötét csillagot,

Ám Valgaav terve más,

Csak halál és rombolás,

A kardal és a lándzsával megnyithatja az utat,

Amelyen át sötét csillag mindent elpusztíthat!

15. Kimondottan tragikus, a végtelen labirintus.

Nincs

16. Éreztem, hogy nem vezet jóra, ha átszállunk a kísértethajóra

Nincs

17. Segített a varázsfőzet, ember és hal egymásé lett
 

A nagy ütközet után arra eszméltem,

Hogy egyedül vagyok a tengeren,

Egy furcsa szigetre kerültem,

Amibe majdnem beleőrültem,

Előkerült Zelgadis és Filia,

De Gourryéknak továbbra sincs semmi nyoma,

Hogy megkeressük a kissé ostoba lovagomat,

Mind felcsaptunk szellemirtónak,

Lina, a boszorkány megint győzött,

Egy rakás szellemet elüldözött,

Sajnos a bárka ebbe beleroppant,

Kis csapatunk meg a vízbe csobbant,

Gourry, Amelia adjatok jelent,

Hol a csudába keressünk benneteket?

18. A történet első fázisa, feltűnt az igazság bázisa

Nincs

19. Megint kezdődik a móka, itt van a robbantós róka
 

Szedjük össze gondolatainkat,

Hol is hagytuk abba a jó kis sztorinkat?

Ja igen, Amelia és Gourry felcsapott igazságbajnoknak,

Egy csapat öreggel karöltve nagyon sok bajt okoztak,

Közeleg a végkifejlet, jobb, ha felkészülünk,

Mert sötét csillag ellen mindent be kell vetnünk!

20. Megjelent a gonosz páros, kis híján romba dőlt a város

Nincs

21. Az örök hó birodalmában jártunk, egy titkos templomot találtunk
 

Ahogy kis csapatunkkal a végkifejlet felé haladunk,

Egyre inkább csak az eseményekkel sodródunk,

Bár ez a Sirius nem olyan rossz figura,

Viszont a társa, Erulobos jó nagy idióta,

Ahova beteszi a lábát, ott kő-kövön nem marad,

Szerinte a mi világunk nyugodtan elpusztulhat,

Micsoda visszataszító alak ez a fickó,

Egy öntelt, könyörtelen, faragatlan tuskó,

Mindenesetre a kép már kezd összeállni,

Épp idejében, ugyanis a fő gonosznak már nincs sok kedve várni!

22. Kezd az idegeimre menni, hogy ismét át tudtak verni
 

Ráleltünk egy lezárt templomra, ami nem más,

Mint a feketesárkányok tulajdona,

Veszélyes hely, és ha nem vigyázunk,

Mi is könnyen pórul járunk,

Alumace esze ment cimborái is előkerültek, bezárult a kör,

Mivel egy egész sereg aranysárkány mindjárt az életünkre tör!

23. Küszöbön a világ pusztulása, lépnünk kell, nem várhatunk másra
 

Az utolsó fegyver megszerzése sok áldozatot követelt,

Egy egész aranysárkány sereg az életével fizetett,

Meg akarták védeni, de nem volt esélyük,

Alumace haverjai kiontották a vérük,

A vén sárkány is feltűnt, de ez sem osztott, szorzott,

Verselő Lina áttörte a fegyvert őrző pajzsot,

De Xellos közbe lépett, és elvette tőlem,

Csak kerüljön a szemem elé és megfojtom menten!

Úgy tűnik, elkéstünk,

A kapu megnyílt előttünk,

Mögötte lapul sötét csillag,

És ellene csupán egy kicsiny csapat,

De szembe szállunk vele, azt megígérem,

Különben a hátsómon billent Luna nővérem!

24. Megjelent egy baljós árny, rajta két fekete szárny
 

Xellos rendkívül sokat kockáztat,

Hogy megmentse a világot a szörnyek fajának,

Hogy e célt elérhesse,

Az utolsó fegyvert magához vette,

A felvilágiaknak nem volt más választása,

Hiszen küszöbön áll sötét csillag elszabadulása,

De persze ehhez még nekünk is lesz egy-két szavunk,

Amint Filia hátán a kapuhoz jutunk,

A veszély egyre nő, és fogytán az időnk,

Jó lenne, ha besegítene Cephied, a teremtőnk!

25. Örök körforgás a létünk, köszönjük, ebből nem kérünk.
 

Sajnos beigazolódott a prófécia,

És előlépett sötét csillag ura,

A tűzsárkányok templomához vezette szörnyét,

És ott felfedte a kilétét,

Valgaav irányítja sötét csillagot,

Gonosz fénye eltakarta a napot!

26. Úgy tűnik eljött a béke, elmarad a világvége.

Nincs