1. rész

A találkozás

By Kaita

Egy hosszú, ezüsthajú férfi szellem feküdt egy réten. Kezeit feje alá tette, s az égboltot tanulmányozta. Arcán két pár ezüst méregcsík volt látható. Homlokán egy fekete, kör alakú jel volt látható. Szeme fekete volt, s most elgondolkodva szemlélte az eget. Egy fekete kimonót viselt, rajta egy fekete vértet. Derekára egy szürke sál volt kötve, s a sálba két kard volt tűzve.

Hirtelen felkapta a fejét, és a következő percben már harcra készen állt. Az erdőből egy sebesült, halandó lány botladozott elő. A lány egy szellem követte.

Az ezüsthajú szellem nem tétovázott. A levegőbe szökkent, s energiaostorával darabokra vágta a szellemet. A lány elájult. A szellem odalépett, és karjaiba vette az ájult lányt, aztán végignézett rajta.

A lány papnő lehetett. Piros hakamát, és fehér haorit viselt. Arca bal oldalán egy vékony sebhely húzódott. Haja fekete volt, és a derekáig ért.

Lassan egy tó mellé ért, és letette a lányt. Az nemsokára magához tért.

-Ki vagy te? –nézett a szellemre a lány.

-A nevem Matsuo. –felelt a szellem. –Észak egyik tartományörökös hercege vagyok. Én mentettelek meg attól a szellemtől. Azt látom, hogy papnő vagy, de mi a neved?

-Zoe vagyok. –felelte a lány, és felült. –Köszönöm, hogy segítettél.

-Szívesen. –felelte Matsuo. –Erre nincs egy falu sem. Mit keresel akkor erre?

-Egy szellem elpusztította a falut, ahol éltem. –felelt Zoe lehajtott fejjel. –Engem is majdnem megölt. Azóta úton vagyok. És te?

-Járok-kelek, amerre akarok. –felelt Matsuo. –Ha akarsz, velem tarthatsz.

-Szívesen. –mosolyodott el a lány. –Tudod nem szeretek egyedül utazni.

-Akkor pihenj. –mondta Matsuo, és felállt. –Holnap indulunk.

Matsuo egy fa tövében ült, és néha-néha ránézett a békésen alvó lányra. Nem tudta miért ajánlotta fel a lánynak, hogy tartson vele. Valamit érzett a halandó papnő iránt, de még maga se tudta, hogy mit.

Matsuo édesanyja, az erdőszellem halála után jött el Északról, és azóta egyedül utazott, most mégis könnyedén felajánlotta egy halandó lánynak, hogy tartson vele. És maga sem tudta miért, de örült, mikor a lány igent mondott.

-Bolond vagy Matsuo. –korholta magát a szellem. –Ilyeneken töprengsz, ahelyett, hogy pihennél.

Matsuo végül felszínes álomra hajtotta fejét, hogy ha szükséges, azonnal felébredjen.

Másnap korán útra kelt a két újdonsült útitárs. Nem nagyon szóltak egymáshoz. Matsuo ment elől, őt követte Zoe.

*Vajon miért ajánlotta fel, hogy tartsak vele?* töprengett Zoe *Nem úgy néz ki, mint aki társaságra vágyik. Olyan nyugodt, és fenséges. Vajon miért érzem úgy, hogy nem véletlenül találkoztunk? Vajon van sors? De miken nem gondolkozol Zoe? Hisz ő szellem. Sosem szeretne bele egy halandóba. Biztos, csak nem akarta, hogy meghalljak. Igen. Biztos ez az igazság.*

Eközben Matsuo is gondolkozott.

*Miért aggódok ezért a halandóért? Hisz csak egy papnő, akit tegnap ismertem meg. Mégis… * töprengett Matsuo. *Nem bírnám elviselni, ha baj érné. Mi van velem? Csak nem szerettem bele ebbe a nőbe? Nem. Biztos nem! Csak aggódok érte, és ennyi az egész. Egy papnő, aki a fajtáját védi. Tiszteletre méltó dolog. Ezért aggódok érte, és itt vége is a dolognak.*

Matsuo sóhajtott, és lelassította a lépteit, hogy az őt követő lány beérje.

-És mond csak. –kezdte Matsuo. –Mióta vagy papnő?

-Kiskorom óta tanítottak, de a falu papnője csak tizenöt éves koromban lettem. –felelte Zoe.

-És mond csak, most hány éves vagy? –kérdezte Matsuo.

-Tizenhét. –felelte a lány.

-Fiatal vagy még. –mondta Matsuo. –A halálhoz mindenképp.

-Teszem, amit tennem kell. –felelte a lány. –A haláltól sosem féltem.

-Hát mitől? –kérdezte Matsuo.

-A fogságtól. –felelte Zoe. –Hogy elvesztem a szabadságomat.

-Furcsa. –mosolyodott el Matsuo. –Van egy nővérem, Yoru. Ő ugyanettől retteg.

-Tényleg? –kérdezte Zoe.

-Igen. –bólintott Matsuo. –Yoru mondjuk elég különc, még a többi testvérünk között is.

-És hová megyünk? –kérdezte vidoran Zoe.

-Amerre az út visz. –felelte Matsuo. –Amerre az út visz.

Folytatás következik