Friss levegő…halk beszélgetés „Jajj a hasam!”

-Jajj a hasam- nyöszörögte miközben kinyitotta a szemét.

-Higy már nekem Kagome. Démon szaga van, hiába nem látszik rajta!

-Ugyan már, miért lenne démon?

Kati lassan felült és mindenki elhallgatott. Kinyitotta a szemét. Három emberi aurát látott. Vagyis, az egyiknek elég furcsa aurája volt. Mintha örvénylene körülötte a levegő, annyira erőteljes aurája volt. ”Milyen fura…biztos ő Inuyasha a fél démon…”

-Jobban vagy?-hallotta Kagome anyjának a hangját.

-Persze, semmi bajom.

-Ugyan már, egy démonnak ez meg se kottyan. Nyilván csak tetteti magát.

-Heh?- értetlenkedett miközben ezüstös tekinteték Kagome anyukájáról a félszellemre emelte.

-Ne játszd meg magad, csak úgy áramlik belőled a démonszag!

-Mi van? Áramlik? Az mit jelent?

-Azt állítja egy démon vagy, ami teljességgel lehetetlen. –informálta Kagome. -Ugyan már Inuyasha, hány démont láttál aki nem lát még az orra hegyéig se?

Kati ledöbbent…”…aki nem lát az orra hegyéig se?” Lehajtotta a fejét. „Mégis mit várhatok az élettől. Középkori Japán…persze…hiszen még a lépcsőről is legurulok…az első öt perc után már halott lennék.

-Jézusom, Kati, ne haragudj. Nem akartalak megbántani. –kért bocsánatot Kagome.- Tényleg bocs…

-Semmi baj…tényleg. Ha nem haragszotok, most szeretnék egyedül lenni egy kicsit. -azzal elindult lassan. Gondolta leül a Szent fa alá, talán ott lenyugszik. De nekiment valaminek. „Mi ez?” gondolta. ”Egy pad…” állapította meg miután megtapogatta. Leült. Haja eltakarta az arcát ahogy előrebillentette a fejét. „Mihez kezdek most? Bekerülök a Vakok Intézetébe és várom a halált? Miért történik mindez velem. Olyan szívesen elmennék erről a világról. Élvezni az élet örömeit…de az álmaimnak befellegzett…”

Sokáig elmélkedett egymagában. Egy közeledő aura zökkentette ki elmélkedéséből. Felnézett.

Nem ismerte fel az aurát. De ugyanaz a különös érzés fogta el, mint amikor találkozott azzal az albínóval. „Várjunk csak…biztos hogy albínó volt?” Az idegen megszólalt. Ugyanazon a hangon, mint az álmában az albínó.

-Szeretnéd elhagyni ezt a világot? –zengő, mély hangja transzba ejtette a lány. Nem volt önmaga. Akarva, akaratlanul felállt. A teste nem engedelmeskedett neki. Nem tudott megszólalni. A férfi megfogta a kezét. Elindultak…a szentély felé. „Mit akar ez a férfi tőlem? Ki ő egyátalán? Miért nem tudom irányítani a tetteimet?” Lementek a lépcsőn és beugrottak a kútba……..