Mai és Rin vidáman mentek egy közeli folyóhoz, hogy fogjanak néhány halak. Eléggé ügyetlenek voltak, de néhányat végül mégiscsak sikerült „kihalászniuk”. Kacarásztak, fogócskáztak, (ami nagyrészt abból állt hogy Rin felsegítette a földről, mert a nagy sietségben Mai állandóan elesett.) Hogy a kislány örömét tetézze, még néhány műesést is bemutatott…

-Hehe! Bevetted!- kiáltotta, miután áll ájulást mutatott be. Jól megcsikizte a kislányt, miután eléggé közel jött hozzá.

-Kegyelmezz! Kérlek! –nyögte ki nagy nehezen a kislány a röhögő görcsei közben…

-Na jól van, ideje mennünk. Ha visszaérünk a táborba, játszunk csendkirályt… rendben?

-Csendkirályt? Az milyen játék? –érdeklődött Rin. Mai mindig megtanította egy két játékra, hogy ne unatkozzanak. Miután elmagyarázta a játékszabályt, néma csendben indultak vissza. Mi tagadás, nagy erőpróba volt ez a kis Rin számára…minden öt percben el akarta röhögni magát. Yaken nagyon furcsállotta hogy, nem beszél a kislány. És ezt egy fura grimasszal még tetézte is…

-Áh…én ezt nem bírom- tört ki a kacagás a kislányból, miközben Yakenre mutogatott. „Reménytelen eset…” gondolta Mai, és ő is elmosolyodott a kislány csilingelő nevetésére.

-Nem baj Rin, gyakorlat teszi a mestert.- „Meg az élet kegyetlen megpróbáltatásai…” Ekkor megérezte, hogy valaki figyeli. „Mi a fenét néz rajtam?”

-Indulunk nagyuram?- zökkentette ki a szellemet Mai.

Sesshoumaru erre a mondatra jött rá, hogy már vagy öt perce a lányt nézi. Aztán mintha semmi nem történt volna elindult. „Lehet hogy nem látok, de azért ezt a nézést még a vak is észreveszi…”

-Sesshoumaru-nagyúr, éhes vagyok!- mondta Rin Mai kezét szorongatva. A fenséges-úr megállt, jelezve hogy menjünk szerezni valami ennivalót. „Elképesztő ez a pasas, de komolyan…” gondolta, miközben elindultak egy közeli tóhoz, Aun-nal egyetemben. Na vajon miért? Halat fogni, na meg megitatni ezt a „sárkánylovat”. „Azon sem lepődnék meg ha elővarázsolna egy repülő szőnyeget…”

-Áh végre. Rég nem fürödtünk, nem igaz Sango?- „Ilyen nincs…ez rosszabb mint amikor összefutottam a matek tanárommal, miközben pont őt szapultam…”

-Dehogynem…de remélem a szerzetes nem fog leskelődni…- válaszolt egy idegen női hang Kagome kérdésére. „Biztos ő lesz Sango…”

-Rin, nem akarsz inkább gombát enni? Vagy valamit? –kérdezte kétségbe esetten a kislányt.

-De én halat akarok enni!- „Remek…”

-De akkor siess!- épp akkor csúszott ki a kezei közül egy keszeg…”Legalábbis a mérete alapján…”-Minnél hamarabb el akarok indulni. Nem várathatjuk meg a nagyurat…- „A fennségességet!” De sajnos ez a találkozás már elkerülhetetlen volt. „Nem akarok visszamenni.”

-Kati???- jött ki a Mai mellett lévő bokorból meglepetten Kagome. Aztán a meglepettséget aggódás és öröm váltotta fel, és a lány nyakába ugrott…- Istenem! Azt hittem valami bajod esett! A szüleid égen földön téged keresnek!

„Ennyire aggódott volna értem? És mi az hogy a szüleim keresnek?”