1. rész

A találkozás

By Yilsrana

Himeno elgondolkodva állt egy rét közepén.

Hirtelen felkapta a fejét, és beleszimatolt a levegőbe.

Megfordult.

Az erdőből egy kutyaszellem, egy kislány, egy sárkányló és egy kis gnómszerű valami lépett ki.

Himeno rögtön felismerte a kutyaszellemet.

-Sesshoumaru. –mondta Himeno.

-Nocsak. –mondta Sesshoumaru.

-Csak nem megenyhült a nagy kutyaszellem, hogy halandókkal közösködik? –kérdezte Himeno gúnyosan.

-Semmi közöd hozzá Himeno. –vetette oda Sesshoumaru.

Hirtelen Sesshoumaru és Himeno is beleszimatolt a levegőbe.

Sesshoumaru ránézett Rinre, aztán kelletlenül Himenora.

-Maradj itt és vigyázz Rinre. –közölte ellentmondást nem tűrően Sesshoumaru, s a következő pillanatban teste szellemgömbbé vált, és elszáguldott.

-Szia. –köszönt Rin bátortalanul. –Rin vagyok.

Himeno elmosolyodott.

-Én, pedig Himeno. –mondta.

-Szép neved van. –mondta Rin. –Ő Aun, ő, pedig Yaken.

-Van ötleted, hova ment a pokróc? –kérdezte Himeno.

-Pokróc? –kérdezte Rin.

-Egy goromba pokróc. –mondta Himeno, és leült.

-Sesshoumaru sama Naraku után ment. –közölte Yaken. –Te is érezted a szagát, nem?

-Éreztem egy félszellem szagát, valóban. –bólintott Himeno. –De ezt a Narakut nem ismerem.

Sesshoumaru ezt a pillanatot választotta arra, hogy visszatérjen.

-Sesshoumaru sama. –nézett rá Rin. –Nem maradhat velünk Himeno sama?

Sesshoumaru végigmérte a szellemnőt, aztán bólintott.

-Ha akar. –mondta hidegen. –Legalább lesz, aki megvédjen téged, ha nekem épp dolgom van.

-Nagylelkű vagy. –mondta Himeno.

-Gyere Himeno, szedjünk virágot. –mondta Rin.

Rin megragadta Himeno kezét, és a rét közepe felé kezdte húzni.

Himeno elnevette magát.

-Nem kell húzni, megyek én magamtól is. –nevetett.

Sesshoumaru elgondolkodva nézte a Rinnel játszó szellemnőt.

Folytatás következik…