1. rész

Segítség

Egy fiatal lány állt egy tó partján.

Hosszú, kék hajába bele-bele kapott a szél.

Szép metszésű arcán néhány könnycsepp gördült le.

Lassan megfordult és elindult.

Nem sokkal később egy szakadék szélén állt, és a mélybe bámult.

Hirtelen megindult alatta a föld, és a lány azt vette észre, hogy zuhan.

Sikított.

Azonban valaki elkapta a csuklóját, és visszahúzta a szilárd talajra.

-Köszönöm. –mondta a lány, és szemügyre vette megmentőjét.

Egy nő volt az.

Hosszú, türkiz zöld haja a derekáig ért, s szemei aranysárgák voltak. Kezében egy tökéletesen sima botot tartott.

-Máskor jobban figyelj oda. –mondta a nő.

-Köszönöm a segítséget. –hajtotta le a fejét a lány. –De most nem tudok figyelni.

A nő végigmérte a lányt, aki még szinte kislány volt, és tekintete megenyhült.

Az anyai érzések felülkerekedtek benne.

-Kayou vagyok. –mutatkozott be a nő.

-Tsuki. –mondta a lány.

-És hol vannak a szüleid? –kérdezte Kayou.

-Meghaltak. –mondta Tsuki. –Megölték őket. Én azóta vagyok úton.

-Gyere. Nem messze innen van egy barlang. –mondta Kayou. –Éjszaka veszélyes egy ilyen fiatal lánynak egyedül. Általában nem bízom meg elsőre senkiben, de úgy látom te nem vagy biztonságban egyedül. És nem akarom, hogy valaki megöljön.

-Én… nem akarok útban lenni. –mondta zavartan Tsuki.

-Gyere. –mondta Kayou.

A kislány követte Kayout, és nem sokkal később már egy barlangban ültek.

-Tudod. –szólalt meg Tsuki. –Te hasonlítasz a mamámra.

Kayou a lány kék szemeibe nézett.

-Mi történt a szüleiddel? –kérdezte végül.

-Anya holdszellem volt, apa, pedig vízi szellem. –kezdte Tsuki. –Sok ellenségük volt. Nem régen az egyik felülkerekedett rajtuk. Én is alig tudtam elmenekülni. Engem is meg akart ölni, aki anyuékkal végzett.

A kislány ismét sírni kezdett.

Kayou leült mellé, és átölelte.

-Ne sírj. –mondta.

Tsuki lassan elaludt, ám Kayou még sokáig ébren volt, és azon gondolkozott, vajon miért találkozott a kislánnyal. 

Kayou karakterét Arvaeltől kaptam kölcsön.