„Túl vagyunk egy nagy csatán, többet nem kell aggódnunk, talán.
Ellenségünk semmivé lett, van, akit ez híressé tett.
Már csak egy dolgunk lenne, a kóbor lelkeket
visszacsalogatni a tükörbe.
Nehéz lesz, hiszen a tükör összetört. Ennek ellenére már
visszakaptuk varázserőnk.
Most jut csak eszembe, hogy én mióta nem ettem…”

7. rész: Haragom a tetőponton. De a feladatot megoldom!

- Szóval, most mit tervezel Lina? – kérdezte Zelgadis – Ezt
nem hagyhatjuk így.
- Persze, hogy nem, már van is egy tervem! – válaszolta –
Itt van nekünk Amélia!!!
- Micsoda?? – esett le az álla mindenkinek (még Améliának is)
- Ezt hogy érted Lina kisasszony? – nézett meglepetten
Amélia –Nem tudom mit tehetnék itt.
- Tudtommal visszatért a varázserőd. Nem? – kérdezte Lina.
Améla bólintott.
- És tudtommal már tudod is használni. Nem?
Ismét bólintott.
- És tudtommal fehér mágiát gyakorolsz. Nem?
Újabb bólintás.
- Nos, akkor ebből következik, hogy… - várva a befejezést
Améliától.
- Hogy fogalmam sincs!!! – mondta értetlenül.
- AMÉLIA!!! ERŐLTESD MEG AZT AZ ICI-PICI AGYACSKÁDAT!!! HA
EGYSZER TUDSZ VARÁZSOLNI, ÉS RÁADÁSUL A FEHÉTMÁGIÁT IS
BIRTOKLOD, AKKOR SEMMI SEM VÁLASZT EL ATTÓL, HOGY
VISSZAFORGASD AZ IDŐT!!! – üvöltötte Lina.
- Hogy mi?? – kérdezte Gourry.
- Téééényleg… - esett le Améliának a tantusz – Hogy te
milyen okos vagy!
- Ez ellen lenne pár ellenvetésem. – mondta Zelgadis.
- ZEL!!! KÖNNYEN KIHÚZHATOD A GYUFÁT!!! – kiabált Lina.
- Nem szóltam, nem szóltam… - húzódott vissza Zelgadis.
Ezek után Lináék visszasétáltak a kunyhóhoz, ahol a földön
megtalálták a tükör darabjait.
- De ha Amélia elmondja a varázsigét… Akkor az idő
visszafordul, igaz? – kérdezte Sylphiel. Lina bólintott – De
ha visszafordul az idő, akkor a Káosz őre ismét élni fog…
- Dehogy! Csak az fordul vissza, ami ebben a világban van
jelenleg. – magyarázta Amélia – A halottakat nem lehet
feléleszteni ezzel.
- Na azért! – mondta Gourry – Nem szeretnék megint
megküzdeni vele.
- GOURRY!!! TE VÉGIG AZ ERDŐBEN BOLYONGTÁL MIKOR MI ÉPPEN
HARCOLTUNK!! SZÓVAL NE LÉGY NAGYKÉPŰ ÉS BEKÉPZELT, MERT MÉG
A VÉGÉN ELJÁR A KEZEM!!! – kelt ki magából Lina.
- Rajta Amélia! Ne zavartasd magad! – mondta Zelgadis.
Amélia elsuttogja a varázsigét:

”Forduljon meg az időnek vaskereke, ezt akarom!
Minden, mi történt ezen a napon, visszaváltozzon!
Fordulj fogaskerék, engedelmeskedj!
Időforgató most megidézlek!!!

Hőseink körül ezután minden elkezdett mozogni. Végül leállt,
s a tükör valóban sértetlenül visszakerült a kis kunyhó
ajtajába.
- Hu, hát ennek is vége most már! – örvendeztek.

„Gratulálok magunknak, de legfőképp Améliának!
Mostmár szabad az út Garondia felé, vár minket egy kiadós ebéd!”

…Folytatása következik…