Egy átlagos nap az Északi palotában

Az Északi palota csendjét egy telefon csöngése verte fel. Yilsrana Hime nagy nehezen kidugta kócos fejét a takaró alól, és megszólalt.

-Sessh, légy szíves vedd fel a telefont.

A következő percben a hercegnő feje ismét eltűnt a takaró alatt.

Sesshoumaru lassú léptekkel a telefonhoz sétált, és felvette.

-Haló. Igen. Még alszik. Aha. Megmondom neki.

Sesshoumaru letette a telefont, és a Yilsranát rejtő takarókupac felé fordult.

-Yils. Kagome keresett.

Némi morgolódás után immár az egész hercegnő kikecmergett az ágyból.

-Mit akart? –kérdezte egy ásítás közben.

-Csak szólt, hogy már fenn van a neten. –mondta Sesshoumaru.

Yilsrana lenyúlt az ágy alá, és néhány perces kotorászás után előhúzott egy lap topot.

Bekapcsolta, aztán elindult a fürdő irányába.

Mikor megmosakodva, megfésülködve és normális ruhákban visszaért Sesshoumarut a gép előtt találta.

-Sessh. –szólalt meg.

-Igen? –kérdezte a kutyaszellem, de tekintetét el nem szakította volna a képernyőről.

-Sessh, most én akartam netezni. –mondta Yilsrana.

-Várj egy kicsit. –mondta a kutya.

Yilsrana felsóhajtott, aztán leült a tévé elé, és a Karib-tenger kalózait kezdte nézni.

Úgy egy óra múlva megunta a tévézést, felállt, és a telefonhoz sétált.

Beütött egy telefonszámot, és várt.

-Szia Kagome. –köszönt, mikor a hívott végre felvette a telefont. –Csak azt akartam kérdezni, hogy nincs e kedved elmenni bevásárolni. Hogy miért? Mert Sessh odaragadt a gép elé. Ó, hogy téged meg Inuyasha túrt ki? Akkor találkozzunk, mondjuk fél óra múlva nálatok. Szia.

Yilsrana letette a telefont, aztán az elmélyülten internetező Sesshoumaru felé fordult.

-Kagoméval elmegyünk bevásárolni. –mondta.

-Jó. Szia. –mondta a kutyaszellem.

Yilsrana megrázta a fejét, aztán elindult, hogy időben találkozhasson Kagoméval.

Három óra múlva, amikor Yilsrana szatyrokkal megpakolva hazaért, Sesshoumaru még mindig a gép előtt ült.

Yilsrana lepakolta a szatyrokat, aztán arcán megjelent egy gonosz vigyor.

Sesshoumaru mögé settenkedett, és egy gyors mozdulattal megfosztotta Sesshoumarut a prémjétől.

Sesshoumaru rögtön felpattant, és a lány után eredt.

Nagyjából fél óra múlva Sesshoumaru végül elkapta a lányt.

-Visszaadod a prémemet? –kérdezte Sesshoumaru.

-Nem. –mondta a lány.

-Yils. –nézett rá Sesshoumaru.

Yilsrana durcás képet vágott, de végül átadta a prémet tulajdonosának.

Yilsrana még mindig duzzogva ült le a gép elé, míg Sesshoumaru kiment a konyhába.

Mikor Sesshoumaru visszaért Yilsrana épp Kagome e-mailjét olvasta.

-Most rám haragszol? –kérdezte Sesshoumaru, mikor észrevette a lány arckifejezését.

-Nem. –mondta a lány, rá se nézve Sesshoumarura.

Sesshoumaru felsóhajtott, aztán a lány vállára terítette a prémjét.

Yilsrana elvigyorodott.

Sesshoumaru, mikor meglátta a hercegnő vigyorát hátrálni kezdett.

-Csak nem megijedtél egy hanyoutól? –kérdezte vigyorogva Yilsrana, miközben felállt.

-Tőled mindenki megijed. –mondta Sesshoumaru, és kitartóan haladt az ajtó felé.

Elkésett.

Yilsrana rá vetette magát, mire mindketten a földön kötöttek ki.

Ebben a percben lépett be a szobába Yilsrana egyik nővére, Silanna.

Elvigyorodott, mikor észrevette a földön fekvőket.

-Látom, jól elvagytok. –mondta Silanna. –Csak azért jöttem, hogy szóljak, moziba megyek.

-Vajon mit gondolhatott? –kérdezte Yilsrana, mikor nővére elment.

-Nem is tudom. –mondta Sesshoumaru és elvigyorodott.

Sesshoumaru egy hirtelen mozdulattal felállt.

Yilsrana a padlóra esett.

-Csaltál. –mondta Yilsrana.

-Sajnálom. –vont vállat Sesshoumaru.

-De a prémed még mindig nálam van. –jegyezte meg Yilsrana, miközben gyorsan maga köré tekerte a prémet.

Sesshoumaru vállat vont, aztán leült a gép elé.

-Hé! –pattant fel Yilsrana. –Még válaszolnom kell Kagome e-mailjére.

-Sajnálom. –mondta Sesshoumaru.

Yilsrana leült Sesshoumaru mellé, és tüntetőleg a mennyezetet kezdte fixírozni.

Sesshoumaru sóhajtott, aztán a gép elé engedte Yilsranát.

-Tessék. Csak meg akartam nézni az e-mailjeimet. –mondta a kutyaszellem.

Yilsrana válaszolt Kagome e-mailjére, aztán körülnézett.

Sesshoumaru nem volt a szobában.

Yilsrana fejében megfogalmazódott egy gondolat.

Mikor Sesshoumaru belépett a szobába rögtön hatalmába kerítette valami baljós érzés.

Ugyanis Yilsrana nem volt a szobában.

Sesshoumaru hirtelen a földön találta magát.

Két perc múlva rájött mi történt.

Yilsrana az egyik szekrény tetejéről rávetette magát.

-Most boldog vagy? –kérdezte Sesshoumaru. –Végre sikerült elkapnod.

-Igen. –mondta Yilsrana vigyorogva.

-Meddig várakoztál a szekrényen? –kérdezte Sesshoumaru, miközben felkelt, és felsegítette Yilsranát.

-Vagy húsz percig. –mondta Yilsrana. –Már épp kezdett kényelmetlenné válni.

-Sosem adod fel igaz? –kérdezte Sesshoumaru.

-Nem. –mondta vigyorogva Yilsrana, aztán a tévére nézett. –Kezdődik az Inuyasha.