Yilsrana Hime - Egy félszellem papnő élete
I. Élet a palotában
by Yilsrana&Kaita

23. rész. Döntés

Yilsrana elgondolkodó arckifejezéssel állt a kertben.

Valami már azóta foglalkoztatta, hogy álmában beszélt Midorikoval.

Na meg ott volt még Naraku ügye is.

Hirtelen megérezte, hogy valaki áll mögötte.

Megfordult, és beleütközött jegyesébe.

-Figyelmetlen lettél. –rótta meg kedvesét Sesshoumaru.

-Csak gondolkoztam. –mondta Yilsrana.

Sesshoumaru megcsókolta kedvesét, aztán kérdő tekintettel nézett rá.

-Na és min? –kérdezte kíváncsian Sesshoumaru.

-Naraku mostanában nem hallatott magáról. –kezdte a hanyou. –Ez aggasztó.

-Látom, hogy van még valami. –mondta Sesshoumaru.

-Midoriko. –bökte ki végül Yilsrana.

-Mi van Midorikoval? –értetlenkedett Sesshoumaru.

-A reinkarnációja vagyok. –mondta Yilsrana. –De ezt te is tudod.

-De te honnan? –lepődött meg Sesshoumaru. –A szüleid még nem akarták elmondani.

-Nem is ők mondták. –sóhajtott Yilsrana. –Hanem Midoriko.

-Tessék? –lepődött meg újból a kutya.

-Álmodtam. –mondta Yilsrana. –És beszéltem vele. Ő mondta el.

-Értem. –mondta Sesshoumaru, aztán Yilsrana szemébe nézett. –Na és akkor hová megyünk?

-Megyünk? –lepődött meg ezúttal a lány.

-Azt hiszed, elengedlek egyedül? –kérdezte Sesshoumaru, majd a lány értetlen arcát látva felnevetett. –Még a végén megöletnéd magad.

-Kösz. –mondta Yilsrana.

-Szóval mi lesz az úti cél? –érdeklődött újra Sesshoumaru.

-Úgy gondoltam, először elmehetnék oda, ahol Midoriko kővé vált. –mondta Yilsrana. –Kétlem, hogy a szellemirtók megtámadnának, mert ők bízták rám az ékkövet.

-És utána? –kérdezte Sesshoumaru.

-Majd addig kitalálom. –mondta Yilsrana.

-Szüleid mit fognak szólni, hogy ismét távozol? –kérdezte Sesshoumaru. –Ahogy hallottam, csak nemrég tértél haza.

-Aha. –mondta Yilsrana. –Szerintem örülni fognak, hogy nem egyedül megyek.

Sesshoumaru és Yilsrana bementek a palotába, és Yilsrana elindult, hogy közölje szüleivel, ismét útra kel.
 

Folytatás következik