„Na persze, majd pont Mr. EGO miatt fogok aggódni. Magam miatt kéne aggódnom. Ha visszajutok a kúton, akkor anyámék ki fognak nyírni, hogy hova a fenébe tűntem. Ha visszajutok a kúton. De én nem akarok hazamenni. Fura de” itt várt egy pillanatot „ jól érzem magam velük.”

- Min mosolyogsz?

- Hm? Semmin, csak elgondolkodtam.

- Azon amit a papnő mondott?

Mai érezte hogy elpirult.

- Nem- nem tudom miről beszélsz –válaszolt akadozva.

- Nem emlékszel? Azt kérdezte hogy a lányod vagyok-e. – Mai még jobban elvörösödött. Nagyon jól tudta miről beszél a kislány. Sesshoumaru érdeklődve hallgatta a párbeszédet, bár ez az arcán nem látszott. Lopva hátra nézett, és összeráncolta a szemöldökét, amikor meglátta Mai arcán a pírt, aki kezdett egy kicsit indulatos lenni, ahogy eszébe jutott, hogy ebben a korban, nem szokatlan, ha egy 15 éves gyerek már férjhez van adva.

- Ennyire öregnek látszom Rin drága?

- Hát…- látszott a kislányon, hogy nagyon elgondolkozik.

- Hát úgy nézek én ki, mint egy többgyerekes asszony?!- tört ki belőle a kérdés. Úgy látszik még Sesshoumarut és Yakent is meglepte a kirohanása, hogy megálltak. Mai meg csak akkor döbbent erre rá, amikor nekiment a nagyúrnak. Egy kicsit megtántorodott, majd észrevette a kérdő tekinteteket maga körül. „Ez gáz…”

- Ehhe…- fogta meg a tarkóját egy idétlen vigyorral a képén- egy kicsit elkalandoztam- magyarázkodott a szellemre nézve.

- Nézz az orrod elé, ostoba halandó- szólalt meg a háttérben Yaken.

Hozzád meg ki szólt?!- jött az ingerült válasz a lánytól, a nagyurat semmibe véve. Yaken, amint meglátta a szikrázó szemeket (Ami nem csak a lánytól, hanem a nagyúrtól is jött, de ezt Mai nem tudhatta), jobbnak látta elbújni Aun háta mögött.

A nap hátra lévő részében nem történt semmi izgalmas, azon kívül, hogy a nagyúr elintézett egy-két szellemet. Mai úgy döntött, megmutat Rinnek egy két csillagképet az éjszaka, ezért megkérte, hogy aludjon, majd fölébreszti, ha már elég csillogó fénypont lesz az égen. Addig is lesz ideje elgondolkodni a nap eseményein. „Végülis, ha úgy vesszük, nagyon a szívemhez nőtt ez a kislány” itt az alvó Rint figyelte és elmosolyodott. „Ha lesz, gyerekem, akkor olyat szeretnék mint ő.” Felnézett az égre, majd a gondolatai egészen másfelé irányultak. Történetesen a nem messze ülő szellemre. „Teljesen más, mint ahogy Kagome leírta. Én nem nézném ki belőle hogy kegyetlen lenne, ha megtűr maga mellett két halandót. Vagy csak megváltozott.” Egy ideig elidőzött a szellem arcán, aki megérezte hogy figyelik. Mai gyorsan elvitte a pillantását az ég felé. „Végülis a csillagok is nagyon érdekesek, ha úgy vesszük”

- Miért nem alszol?- hallotta meg az édesen bizsergető mély hangot.

- Megígértem Rinnek, hogy megmutatok neki egy-két csillagképet.- válaszolta gyorsan. Mintha nem is ez lenne az igazság J- Tényleg, már fel kéne ébreszteni- majd egy kicsit megrázta a vállát a kislánynak. – halihó, a hasadra süt a Hold.

- Ne, anyu, hagyjál… - Mai ledermedt. „Anyu???” majd észbekapott, és tovább ébresztgette.

- Hát, ha nem akarsz csillagokat nézni, akkor aludj nyugodtan tovább.- a kislány résnyire kinyitotta a szemét, majd eszébe jutott, hogy mit is terveztek. Kis idő múlva már a Hattyú és a Delfin csillagképet elemezték. Shessoumaru Rinnel egyetemben érdeklődve hallgatta a lányt, aki azt állította, hogy a Nap is egy csillag, csak sokkal közelebb van mint a többi.

- Te olyan okos vagy…- itt Rin elnyomott egy ásítást- …Mai.

- Dehogy vagyok…az én világomban ez alapkövetelmény…- de mivel látta hogy a kislány elaludt, nem folytatta, inkább ő is álomra hajtotta a fejét…