-FEKSZIK!!!

A hangos kiáltásra a közeli fákról ijedt madarak fogták menekülőre a dolgot, egy fehér hajú, kutyafülű fiú pedig „padlót” fogott, pontosabban földet, mély nyomot hagyva maga után a földön. Egy szerzetes, egy szellemirtó , egy kis rókaszellem és egy kétfarkú macska, pedig unottan nézték végig a jelenetet, ahogy a diáklány vagy százszor kiálltja a varázsszót, ezzel is még mélyebbre préselve a kutyafülű fiút.  

- Akkora egy bunkó vagy Inuyasha!!!- majd fogta magát és méterekkel arrébb ült le, távol a földbe préselődött fiútól.

- Ezt…most mégis miért kaptam?- emelte fel nagy nehezen a fejét Inuyasha.

- Talán hogyha nem féltékenykednél annyit, és végre megértenéd, hogy Kagoménak egyátalán nem tetszik Kouga, akkor nem kerülnél majdnem minden nap közelebbi barátságba a földdel Inuyasha.- bölcselkedett a szerzetes.

- Fogd be! Téged senki sem kérdezett! –szorította ökölbe a kezét Inuyasha a szerzetes felé. Majd mintha villám csapott volna belé, megdermedt és szimatolt.

- Mi a baj Inuyasha? Mit érzel?- kérdezte Sango.

- Ez Sesshoumaru szaga…

*

- Na de nagyuram. Mégis mi dolgunk nekünk Inuyashával?

- Nem tartozik rád Yaken.- majd átgyalogolt a kis gnómon. „Bárcsak én is megtehetném néha ezt vele…” elmélkedett Mai, miközben elképzelte ahogy agyontapossa a kis görcsöt. „Tulajdonképpen ez az Inuyasha ürügy, jó alkalom, hogy beszélhessek Kagoméval. De legnagyobb sajnálatára, Sesshoumaru megparancsolta, hogy maradjanak a közeli tisztáson. „Na bumm…Ezt most jól megkaptam…”

- Mégis hová mész halandó?- „Jajj istenem, de megtaposnám…”

- Nem mintha közöd lenne hozzá, de hív a természet.- majd elhagyta a tisztást, és elindult abba az irányba, amerre Sesshoumaru is ment.

*

- Minek köszönhetjük a megtiszteltetést Sesshoumaru?

- Csak információra van szükségem.

Mai kitartóan haladt előre, miközben megpróbált minél kisseb zajt csapni maga körül. Majd egy kisebb séta után rábukkant a csapatra. Látta amint Sesshoumaru Inuyashával „tárgyal”, ezért elindult a többiek felé. „Istenem, add hogy ne vegyen észre”

„Mit keres itt? Hiszen megmondtam neki hogy maradjon a tisztáson.” Sesshoumaru mintha egy kicsit mélyebb levegőt vett volna.

- Pszt! Kagome.- próbált minél halkabban beszélni, de elszámolta magát Sesshoumaru éles hallását illetően. Kagome megfordult, majd meglepetten odament a lányhoz. – Tudom hogy a múltkor nem hallgattalak meg, és durva voltam…

- Semmi baj. Ami pedig a szüleidet illeti, eljöttek személyesen Japánba. És bizonyára nagyon aggódnak érted. Szerintem haza kéne menned. – Mai elgondolkodott. Ha most elmegy, mit mondd Sesshoumarunak? Ha nem megy el, akkor a szülei bizalmáról örökre lemondhat. Üzenjen nekik? Kedves anyu, és apu. Nincs semmi bajom, a középkori Japánban múlatom az időmet, miközben szellemek támadásától tartok nap mint nap. De ne aggódjatok, Sessh majd megvéd…vagyis, nem, nem…de ne aggódjatok miattam. Ölel benneteket /Lenor ß bocs, ezt nem hagyhattam ki/ a lányotok, Kati.

- Rendben van. Hazamegyek.- lehetett hallani benne a szomorúságot, de az elhatározást is. Nem is sejtette hogy egy bizonyos kutyaszellem, mindent hallott.