Aniah Ryanor – Az őrző 2.

Liliana története

-Nos. –mondta Amy, és tenyerébe támasztotta az állát. –Liliana most kétszáz éves. Varázsló apától, és szörny anyától származik. Kétszáz éve született valahol Zefilia környékén. Félig ember mivolta ellenére hihetetlenül erős. Képes az elemi erőket a befolyása alá hajtani. Eléggé zavart személyiség. Az a mániája, hogy ez a világ rossz. Kezdetektől el akarja pusztítani. Az Aranytestű Herceg százötven éve adott parancsot az elpusztítására, azóta bujkál. Eddig nem okozott komolyabb problémákat, de az elmúlt öt évben hihetetlenül megerősödött. Két hete megütköztem vele, és majdnem legyőzött.

-Téged? –kérdezte hitetlenkedve Lina. –Hisz erősebb vagy, mint Phibrizzo!

-Az egy dolog. –mondta Amy. –Két hete Liliana és én Sairaagban találkoztunk és harcoltunk.

-És milyen állapotban hagytátok Sairaagot? –kérdezte mosolyogva Lina.

Amy kínosan elvigyorodott, aztán megvakarta a fejét.

-Lina, kérlek, hagyj békén. –mondta Amy. –Sylphieltől már megkaptam a magamét. Sőt, szerintem többet is.

-Szóval leromboltátok Sairaagot. –összegezte a hallottakat Zelgadis. –Nem csoda, ha Sylphiel dühös volt.

-Amy kisasszony hogy tehetted? –háborodott fel Amelia. –Én, Amelia wil Tesla Saillune, az igazság…

Amelia nem tudta befejezni szónoklatát, ugyanis Lina nemes egyszerűséggel leütötte.

-Na mi is történt ez alatt a harc alatt? –kérdezte Lina, miközben Amy arcát nézte. Próbált valamit leszűrni a papnő arckifejezéséből.

Amy sóhajtott, aztán fojtatta.

-Több órán át harcoltam Lilianaval, végül mégis el kellett menekülnöm. –mondta Amy. –Azóta nem láttam, de a Herceg parancsba adta, hogy minden áron végezzek Lilianaval, hát most itt vagyok. Ismét össze kell fognunk barátaim.

-Részemről rendben. –állt fel Lina.

-Igen. –mondta mosolyogva Amelia. –Most, hogy Amy kisasszony ismét velünk fog utazni minden olyan lesz, mint régen. Megint egy csapat leszünk.

-Igen. –mondta Amy és ő is elmosolyodott.

-Akkor most menjünk aludni. –mondta Zelgadis.

-Jó ötlet. –mondta Amy.

Mindenki felment a saját szobájába. Éjjel mindenki ezen az új veszedelmen gondolkozott.

Lina az ágya szélén ült és gondolkozott.

-Remek. –morogta. –Már megint meg kell mentenünk a világot. Remélem ez most könnyebb lesz, mint mikor Sötét Csillaggal harcoltunk.

Amelia az oldalán feküdt.

-Remélem sikerül megmentenünk a világot. –mondta. –Most, hogy Amy kisasszony ismét velünk van, sikerülni fog. Ő és Lina kisasszony együtt nagyon erősek.

Gourry az ágyában horkol. Hirtelen felriad, és körülnéz.

-Még nincs reggel? –kérdezte álmosan, aztán visszaaludt.

Filia aggódó arccal ücsörgött az asztala mellett.

-Remélem az a Namagomi patkány nem fog felbukkanni! –mondta Filia. –Amy jó szokása, hogy mindig Xellossal dolgozik. Vagy ha nem, akkor is egynapos eltéréssel már ugyanott vannak. Hogy a fenében bírja ki Amy?

Zelgadis az asztala mellett ült, és a kardját nézte.

-Nem igaz, hogy mindig mi álunk a világvége útjába. –mondta aztán megcsóválta a fejét. –Talán ezalatt az út alatt sikerül megtalálnom a gyógyírt.

Amy az asztala tetején ült, és halkan dúdolgatott. Egy ősi dalt dúdolt, ami a hósárkányok egyik dala volt. Egy hercegnőről szólt, ki megpróbált elbújni a sorsa elől, de végül, sok fájdalom, és áldozat után be kellett látnia, hogy a sorsa elől senki sem tud elbújni.

Amyt egyedül a dalok kötötték anyja népéhez. Sosem fog megbocsátani a hósárkányoknak, amiért kivégezték anyját.

„Érdekes.” gondolta Amy. „Nem vagyok feltétel nélkül hűséges a Herceghez, sokszor elárultam már a szörnyek faját, mégis mindig ad egy újabb esélyt. Vajon miért?”

Amy fojtatta a dalt. Az ősi dallam megnyugtatta, s a lányra most ráfért egy kis nyugalom. A lány befejezte a dalt, aztán kinézett az ablakon.

Amy lehunyta a szemeit és sóhajtott egy mélyet.

-Igen, a sorsunk elől sosem bújhatunk el. –sóhajtotta Amy. –Remélem, ismét sikerrel járunk.

Eközben a fogadó előtt egy pap állt. Lila haj, csukott szemek. Igen, Xellos állt a fogadó előtt.

-Szóval a kis csapat ismét együtt van. –jegyezte meg halkan. –A Rémálmok Hercege megint tervez valamit, ha ideküldte Amyt.

Xellos kinyitotta szemeit, és elnézett a távolba.

-Kíváncsian várom a fejleményeket. –mondta halkan.