4 fejezet

Mayumi már egy jó ideje mennek, amikor hirtelen csatazajra lettek figyelmesek.

Nézzük meg - nézet Mayumi angyali szemekkel sesshoumarura.

Mivel Sesshoumaru tudta hogy Mayumi megérdemli, ha megnézik ezért beleegyezett.

Mire odaértek már csak egy hatalmas por felleg volt és egy halott szellem meg egy felette álló ember. Mikor Mayumi meglátta azt az embert rögtön elállt a lélegzete, mert akit látott nem más volt az egyetlen fogadott kishúga volt.

-         A.. Ayu.. Ayumi- mondta elhaló hangon Mayumi és odaszaladt „kishúgához”.

-         El se tudom hinni, hogy te vagy az Ayumi.

-         Pedig én vagyok az „nővérkém”- mondta Ayumi.

-         Miiiii - mondta Jeken és Rin egyszerre.

Ayumi csak ekkor figyelt fel nővére társaira s mikor meglátta a kis zöld békát rögtön elájult. Mayumi elkapta húgát és kérően sesshoumarura nézet erre Sesshoumaru odament és felvette Ayumi.

Egy közeli tisztáson vertek tábort. Ayumi még mindig nem kelt fel. Ekkor Sesshoumaru és Rin meg Jeken is Mayumit nézték ekkor már Mayumi tudta, nem úszhatja, meg hogy elmondjon még egy történetet.

-         egy napon kezdődött- kezdte el  Mayumi- apám vadászni ment mikor sírásra lett figyelmes mikor meg találta síró kisbabát a szíve meglágyult és hazahozta Ayumit. Én még csak 4 éves voltam s mikor megtudtam, hogy apám a saját lányaként neveli fel Ayumit nem, tudtam mit mondani csak megöleltem a fogadott húgomat az óta a nap óta, nagyon szerettük egymást, mint két testvér de mikor Ayuminak eljött a 15 születésnapja Ayumi kijelentette meg keresi saját szüleit, vagy ha már nem is, élnek meg akarja tudni kik is voltak valójában. Az óta a nap óta nap láttam Ayumit. - fejezte be Mayumi.

-         Ez nagyon szép történtet volt- mondta Rin meghatódva.

Éppen a pillanatban Ayumi is felébredt.

-         mi történt – kérdezte magától Ayumi de ebben a pillanatban megint sikítani akart, de Mayumi közbevágott.

-         Elájultál Jeken mait, mert megijedtél tőle.

-         Hát elég ronda varangy- felelte félénken.

-         Héj minek neveztél te… - de nem tudta befejezni, mert Mayumi jól fejbe kólintotta.

-         Ne merészeld a húgomat bárminek is nevezni, mert meghalsz- nézet Mayumi Jekenre.

-         na nekem mennem kel jó volt veled találkozni nővérkém de még nem találtam semmit a szüleimről és addig nem is nyugszom, amíg nem is találok róluk valamit.

-         Szerbusztok- és el is tűnt a fák rengetegében.

.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.