Mayumi sama and Sesshoumaru sama2-Naraku legyőzése

1 fejezet

Már vagy két hónap telt el az óta hogy a csapat mégis Sesshoumaru palotájába ment. De Mayumi azóta se látta Sesshoumarut ezért úgy döntött sétál egyet a palota melletti erdőben, amikor hirtelen valaki hátúról megszólalt.

-hova mész- hallatszott a kérdés. Mayumi megfordult és látta hogy Sesshoumaru volt, aki feltette a kérdést.

-Az erdőbe sétálni –válaszolta szomorúan és elindult. Ám ekkor Sesshoumaru odament elé.

-Nem engedem-mondta hideg hangon.

-Miért – tette fel Mayumi kurtán a kérdést.

-Ezért- és átölelte. Ám Mayumi kibontakozott az ölelésből és elment Sesshoumaru mellett. Mayumi érezte a sírás, kerülgeti, hiszen több mint két honapja ezelőtt Sesshoumaru azt mondta, szereti, de az óta rá se hederített és ez fájt neki attól félt, hogy Sesshoumaru csak játszik az érzéseivel. Mayumi gondolkodott és megfordult.

-         Holnap elmegyek meglátogatom az apámat – mondta Mayumi síros hangon.

-         Veled megyek –mondta Sesshoumaru ellentmondást nem tűrő hangon.

Mayumi erre nem válaszolt csak az erdő felé vette az irányt.

„nem akarom, hogy jöjjön, félek hogy,…nem szeret. Nem Mayumi erre ne is gondolj” egész úton ilyen gondolatok jártak a fejében észre se vette, hogy valaki követi Sesshoumaru követe nem értette, hogy miért nem viszonozta az ölelést, és hogy miért akarja meglátogatni Mayumi az apját. Mayumi meg ált. Nem is vette észre mikor tért le az ösvényről. Egy gyönyörű szép helyen találta magát egy tó volt a közepén, ami kristálytiszta volt Mayumi gondolt egyet és levette a cipőjét és belelógatta a lábát.

-milyen békés itt minden – mondta Mayumi hangosan- kár, hogy át én gondolataim nem ilyenek – sóhajtott Mayumi. Ekkor Sesshoumaru úgy döntött, hogy elő jön rejtekhelyéről és beszél Mayumival.

-         Félek – hangzott Mayumitol e szó.

-         Mitől- Mayumi amint meghallotta, hogy van valaki mögötte azonnal megfordult és látta, hogy Sesshoumaru az.

-         Félek, attól hogy nem szeretsz, félek, hogy amit két honapja mondtál nem igaz – és egy könnycsepp gördült le a szeméből- félek.- adott választ Mayumi. Sesshoumaru annyira meglepődött a válaszon hogy nem is tudta mit mondjon, de Sesshoumaru úgy érezte nem kel mondania semmit, hiszen ő szereti és ezt komolyan is gondolta ezért odament Mayumihoz és felalította utána, pedig gyengéden megcsókolta ekkor Mayumiban eltört a mécses és sírni kezdett Sesshoumaru ölelésében.

Mayumiék aznap nem mentek haza, hanem azon a gyönyörű helyen maradtak és figyelték, hogyan megy le a nap.

.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.