4 fejezet

Mikor Mayumi felébredt fel akart kelni de nem tudott.

-még pihenned kell – mondta Sesshoumaru és visszahúzta Mayumit. Mayumi mihelyst megérezte a vigyázó karokat rögtön elaludt, mert tudta Sesshoumaru kezei közt semmi baj nem érheti.

Mayumi csak délben kelt fel s akkor is csak, azért mert Sesshoumarut már nem érezte, hogy öleli. Mayumi felkelt az ágyból és felöltözött. Mikor kiment megalítót egy szolgát és megkérdezte, merre van Sesshoumaru.

-         Sesshoumaru samat most tilos zavarni – válaszolta a szolgáló.

-         Miért – kérdezte vissza Mayumi.

-         Mert a jegyese van itt – ezzel meghajolt Mayumi előtt és elment. Mayumi amint meghallotta, hogy Sesshoumarunak jegyese van azonnal húgához Ayumihoz rohant, Mikor megtalálta Ayumit azonnal átölelte és sírt, ahogy csak tudott.

-         Mi a baj Mayumi – simogatta mag Ayumi Mayumi fejét. Mayumi mindent elmesélt húgának. Ayumi azt mondta, hogy menjen fel a szobájába és várja, meg míg oda megy Mayumi így is tett. Ayumi miután megbizonyosodott hogy Mayumi oda megy azonnal Sesshoumaruhoz vette az irányt. Mikor Ayuminak sikerült eljutnia Sesshomaru szobájába kopogás nélkül benyitott.

-         Zavarok - tette fel idegesítően a kérdést.

-         Igen - válaszolt vissza gyilkoló szemekkel Sesshoumaru. De ezt Ayumit nem érdekelte lehuppant egy székre.

-         Csalódtam benned – mondta Ayumi úgy, hogy Sesshoumaru jegyese ne tudjon meg semmit.

-         Miről beszélsz – tette fel értetlenül a kérdést Sesshoumaru.

-         A Nővérem Mayumi ma délben megállított egy szolgát és megkérdezte, hol van a szerelme a szolga, azt mondta, hogy a barátnőjével tudod, azért csalódtam benned, mert Mayuminak nem szoltál hogy a te drágalátos barátodnak van egy barátnője elég volt, az hogy én és a nővérem sokat szenvedtünk, ez még csak fokozza, hogy Mayumi a végén magába roskadjon-, mondta, de közben végig Sesshoumaru tekintettét követte.

-         te lány te Sesshoumarut szereted – szolalt meg Sesshoumaru jegyese.

-         Mi? Na ne nevetess ebbe az együgyűbe egy ki nem, állhatom, csak azért vagyok itt, mert a nővéremmel egy ígéretet ígértettem, meg veleket kettö meg mér rég Mozukéval lennék, és boldogan élnénk – mondta flegmán Ayumi-, de most mennem kel mielőtt a nővérem meg tudná, hogy miket vágtam Sesshynek - nyújtotta ki a nyelvét, mint egy kisgyerek. Ezzel kiment.

-         Mayumi – nyitott be Ayumi nővére szobájába de mikor nem látott senkit akkor már tudta nővérének egy kis pihenés kel s majd akkor visszajön, mint idáig mindig, amikor valami szíven ütötte.

Mayumi most éppen az erdőben megy magába roskadva. Ám ebben a pillanatban megállt és egy fát ölelve azt hajtogatja, hogy miért miértpont én s nem tudja feldolgozni.

Mayumira már az este is rátelepedet, amikor elaludt és vigasztalta az éj s simogatta arcát a szél.

.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.