6 fejezet

Mikor Mayumi felkelt érezte valaki, simogatja, és amikor felnézet nagyon meglepődött, mert Sesshoumaru volt, és ha Mayumi idáig felkelt Sesshoumaru már nem volt a közelében.

Hogy, hogy még itt vagy – nyújtózkodott Mayumi.

-Tán menyek el – mondta Sesshoumaru és fel akart kelni, de Mayumi visszahúzta és átölelte.

-         ne maradj – mondta Mayumi. Sesshoumaru ekkor Mayumi nyakáról lesöpörte a haját és kényeztetni kezdte Mayumi nyakát. Ám ekkor valaki kopogott Mayumi szobája ajtaján. Sesshoumaru abbahagyta a kényeztetést és kinyitotta az ajtót.

-         Mayumi jobban vagy – szolalt meg húga Ayumi miután látta hogy Sesshoumaru kiment.

-         Igen – válaszolt Mayumi.

-         Az a kis perverz állat – kezdte volna Ayumi ha Mayumi rá nem szol.

-         Fejezd be Ayumi ha ő nem jött, volna utánam, már rág a sírt, ásnák nekem, és különben is Sesshoumarunak nincsen jegyese – mondta Mayumi higgadta.

-         Hogy – lepődött meg Ayumi.

-         A jegyese, akit azt hitem, hogy a jegyese nem az volt csak az apja nevezte el őket így – mondta még mindig higgadtan.

-         Nem érdekel jobb, lenne, ha ahhoz az emberhez mennél feleségül, akit apa választott neked – mondta Ayumi közönyösen

-         Ezt meg ne haljam még egyszer – mondta Mayumi most egy kicsit ingerülten – nem megyek ahhoz a kétszínű alakhoz – vágta be Mayumi a szobája ajtaját.

Mayumi most ingerülten kereste szerelmét, hogy egy kicsit megnyugodjon Ayumi beszélgetése után, mert Ayumi ugyan nem tudta de az az ember megerőszakolta mikor egy éjszaka kiment inni. Mayumi nem bírta tovább leroskadt egy padra és elkezdet halkan sírni. Az emlékek újra a felszínre jöttek Mayumi szemében minden fájdalom, amit azon az éjszakán élt át. Bár Mayumi megpróbált csendben sírni ezt Sesshoumaru meghallotta és ezért megkereste Mayumit.

Mi a baj – ült le mellé Sesshoumaru és átölelte.

Se..semi – hazudta Mayumi.

Akkor nem sírnál – érvelt Sesshoumaru – kérlek, mond el – kérlelte Mayumit.

-nem megy túl fájdalmas- nézet Sesshoumaru szemébe.

Látom. Látom a két szép szemedben a hatalmas fájdalmat, amit idáig nem véltem felfedezni miért – kérdezte Sesshoumaru.

Mert idáig sikerült eltemetnem a szívem legmélyére de a húgom Ayumi a felszínre hozta ezeket – válaszolt rá Mayumi. Ezek után már nem beszéltek, hanem ölelték egymást szorosan. Mayumi hallgatta szerelme egyenletes szívdobogását Sesshoumaru pedig, érezte nyugtató illatát. Ám Mayumi ezt egy idő után félbeszakította.

-         Mikor szeretnéd meglátogatni az öcséd – jutott eszébe Sesshoumaru kérése.

-         Amikor neked jó – felelt a kérdezett.

-         Akkor holnap menjünk – mondta Mayumi – szolok is a húgomnak meg Rinek és Jekenek – futott el Mayumi.

Az éjszaka igen csendesen telt el. Mayumi és Sesshoumaru mint mindig ölelve aludtak el, Rin az új családjáról álmodott, és Jeken horkolása vízhangzott a palotában, Ayumi pedig nézte a csillagos eget s aludt el az ablaknál.

És ahogy Mayumi megmondta mér aznap elindultak Sesshoumaru öccse keresésére. Az erdő felé vették az irányt s tűntek el benne.

Csak a madarak látták és a nap hogy merre mennek a mi kis csapatunk!

.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.