8 fejezet

Mikkor Inuyasáék felébredtek bemutatkoztak Mayumink. Mayumi miután mindenkit megismert köhögő rohamot kapott.

-         Mayumi egyre rosszabbul nézel ki el kéne vinni téged Kaede anyóhoz – mondta Kagome, de ezt mire kimondta Sesshoumaru már, vitte szélsebesen az anyóhoz. Mikor a falu széléhez ért és meglátták az emberek sikoltozva rohantak és hívták Kaede anyót. Mikor az anyó odaért nagyon megdöbbent, mert Sesshoumaru úgy fogta a kába Mayumit mintha az életéről volna szó. Miután Kaede megnyugtatta a falusiakat odament Sesshoumaruhoz.

-         Miért jöttél – kérdezte az anyó.

-         Gyógyítsd meg – mondta olyan ridegen, hogy a kába Mayuminak a hátán átfutott a hideg. De ekkor Mayumi elájult.

-         Hozd be a kunyhómba, és akkor megnézem, mit tehettek – mondta az anyó látva milyen beteg az a lány. Sesshoumaru most az egyszer engedelmeskedett a parancsoló szavaknak. Mikor Sesshoumaru letette Mayumit abban a pillanatban lépet be Inuyasa és barátai utánuk meg Sesshoumaru barátai.

-         Mért nem vártál meg minket – vágta oda flegmán Ayumi és nővéréhez fordult, aki már felébredt- Mayumi mért nem mész ahhoz az emberhez, hogy is hívják Hurokihoz ő legalább egy normális – de nem tudta befejezni mivel látta nővére könnyeit.

-         Te nem tudod mit éltem át, amikor az az ember eljött apámhoz lehet, hogy te nem tudod, mert apánkon és rajtam kívül csak mi tudja mit tett velem Huroki. Egy évig azért voltam távol, mert féltem az emberektől elvesztettem az önbizalmam – mondta zokogva Mayumi mert nem tudta elfelejteni azt az éjszakát azt a fájdalmas napot.

-         Te jó isten – mondta Kagome mikor rájött, hogy Mayumit megerőszakolta az a gazember.

-         Mi a bajod Kagome – kérdezte Inuyasa amikor látta, hogy neki is elerednek a könnyei.

-         É..én tudom mi baja, van Mayuminak – mondta Kagome – sajnálom borzasztó, lehettet – tette hozzá együtt érző hangon.

-         Te honnan tudod – kérdezte félőn Mayumi.

-         Tudod én a jövőbből, jöttem és ott ez nap, mint nap megesik, ha el jő az este azok az emberek a sötét sarkokban, várják, hogy ara jöjjön valaki és – de nem tudta elmondani hisz Kagome nagyon érzékeny volt ilyenekkel kapcsolatban de ezt senki sem értette hisz csak Kagome és Mayumi tudta, hogy fájdalmas az emlék.

-         Elmondaná végre mi a fenéről beszéltek – kérdezte Ayumi.

-         Tudod Ayumi a nővéred szörnyű dolgon ment át a miatt az ember mait – válaszolta Kagome mert tudta Mayumi nem bírna válaszolni.

-         Na jó gyermekeim ideje hogy kimenjetek túl kicsi ez a, hej hogy ennyién itt legyetek – mondta az eddig gyógynövényeket készítő anyó.  Mikor már mindenki kiment és csak Sesshoumaru és Mayumi maradt bent az anyó, felültette a nagyon gyenge és kábult egyben még mindig síró Mayumit.

-         Tessék ezt idd meg és holnapra már kutya, azaz semmi bajod nem lesz, csak ne erőltesd meg magad – nézet Sesshoumarura az anyó, mert tudta hogy ő figyelni fogja Mayumit. Mikor Mayumi megitta a keserű löttyöt az anyó kiment.

-         Sesshoumaru- mondta halkan, mert még nem érezte jól magát.

-         Tessék – ment oda és megfogta Mayumi kezét.

-         Ne meny el ma kérlek – nézett rá Mayumi kisírt szemmel.

-         Rendben – adott egy percgondolkozás után választ.

Tehát Sesshoumaru egész éjjel Mayumi és a kint alvók álmát vigyázta és hallgatta a tücskök muzsikáját.

.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.