9 fejezet

Mayumiék másnap mentek el Inuyasáékkal mert Mayumi menni akart de Sesshoumaru mielőtt elindultak volna, elmondta inuyasának és társainak, hogy miért kereste fel őket, mert talán együttes erővel le tudnák győzni Narakut és békét ajánlott fel öccsének. Mikor már úton voltak hirtelen Mayumi megtorpant. Ezt Sesshoumaru is észrevette.

-         Mayumi mi a baj – kérdezte Sesshoumaru.

-         Ez – mutatott előre ahonnan egy lovas katona jött feléjük

-         Miért tán ismered – kérdezte Kagome.

-         Mayumi sama, Mayumi sama – kiabálta távolról a katona.

-         Mit akarsz – kérdezte hidegen Mayumi mikor a katona leszállt a lováról.

-         Mikor jön vissza Mayumi sama aggódunk önért – és végig nézet a társaságon. Ám ekkor Mayumi akkorát vágott a katona fejére, hogy szegény csillagokat látott.

-         Szép volt –mondta Inuyasa de meg is bánta.

-         Fekszik – mondta kagome és odaszaladt a katonához – jól van – kérdezte aggódva.

-         Igen köszönöm kisasszony – és Mayumira nézett.

-         Te idióta te...te együgyű – kezdet el kiabálni Mayumi – én nem megyek vissza, amíg az apám gyilkosát meg nem ölöm – folytatta kiabálva Mayumi.

-         Mayumi sama kérem, bocsásson meg akkor én vissza is, megyek – és felszállt a lovára –Kérem vigyázzon magára – mondta aggódva a katona és elvágtatott.

-         Mi ez az egész Mayumi ki volt ez – kérdezték inuyasáék csapatából.

-         Ti nem tudtátok Mayumi a nővérem, vagyis nem vérszerinti, mert engem csak örökbe fogadott az apja de ő már meghalt ezért Mayumi a nyugati trón örököse – mondata Mayumi húga Ayumi. Ekkor minden szem rászegődőt és kérdésekkel özönlötték meg. Mayumi ekkor megszédült, és majdnem eleset, amikor egy erős kéz menyasszonyfogásba fogta és eltűnt, mintha ott sem lett volna. Mayumi becsukva várta az esést de nem történt semmi és mikor kinyitotta a szemét Sesshoumarut látta.

-         Hova viszel nem kéne vissza mennünk – kérdezte Mayumi.

-          Mayumi neked pihenned kel ne feled és az előbb majdnem elájultál vigyáznod kéne magadra – mondta és tovább ment.

-         Akkor azt mond meg hova viszel – tette fel megint a kérdést Mayumi.

-         Egy csöndes és nyugodt helyre – adott választ Mayuminak Sesshoumaru. De mire Sesshoumaru odaért Mayumi mér elaludt ezért Mayumival egy fának dőlve leült. Mikor Mayumi felébredt észrevette Sesshoumarut és felült, már épp nyitotta volna a száját, ha nem érezte volna, hogy Sesshoumaru megcsókolja. Mayumi viszonozta a csókot és a csókból több lett, mint hitték volna, mert egy óra múlva Mayumi és Sesshoumaru egymás karjaiban találták magukat meztelenül.

-         Sesshoumaru vissza kéne mennünk, hisz halára aggódják magukat, miattunk - mondta Mayumi és Sesshoumaruval az élen fel, öltöztek és visszamentek a csapathoz.

-         Hova vitted a nővéremet – nézet rá olyan szúrós pillantással Ayumi hogy Sesshoumaru megtántorodott.

-         Fejezd be ti nem vertétetek észre de, majdnem visszaestem a betegségembe hála neked hugi, mert elmondtad, hogy én vagyok a nyugat trón örököse és ezért megtámadtak a kérdésekkel –mondta Mayumi magából kikelve.

-         Jól van, na azért nem kel így ordibálni – mondta Ayumi félénken. Mayumi majd nem lekevert húgának, amikor Sesshoumaru átölelte.

-         Mayumi nyugodj le, mert akkor megint visszaesel – mondta Sesshoumaru higgadtan. Mayumi nem szolalt, hanem kibontakozott az ölelésből és elment a társaitól egy közeli tóhoz de azt nem vette észre, hogy Sesshoumaru követi, mert olyan dühös volt hogy még egy madarat se venne észre, ha rászállna. Mayumi mikor odaért leült egy fához és elaludt. Ám Sesshoumaru sem volt rest odament Mayumihoz és az ölébe véve aludt el. Már csak a tücskök és az éjjeli bogarak zsivaját meg kagome fékszikezését és Sango csattanó pofonaitt lehettet hallani a távolból.

.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.