10 fejezet

Mikor Mayumi felébredt rögtön eszébe jutott húga és megint dühös lett. Fel akart kelni de valaki visszahúzta és az a valaki Sesshoumaru volt.

-         Ne húzd fel magad Mayumi kérlek – suttogta oly lágyan, hogy Mayumi beleremegett. Mayumi megfordult és lágyan megcsókolta Sesshoumarut. Sesshoumaru megtörte a pillantott és elsodorta Mayumi nyakáról a haját utána elkezdte beborítani csókokkal.

-         Sesshoumaru… most..ne – mondta nehezen a kéjtől Mayumi, de Sesshoumaru abbahagyta Mayumi kérésére.- nem akarom, hogy a húgom meglásson, mert akkor nem fog békén hagyni és szétkürtöli a világnak – mondta Mayumi miután sikerült visszajönni a valóságba.

-         Akkor menjünk vissza – mondta Sesshoumaru és felállt.

-         Rendben – és elindultak. Mikor odaértek a táborhoz minden szem rászegődött.

-         Mit csináltattok egész éjjel – kérdezte sunyi mosollyal, de ez azonnal eltűnt, amikor egy tenyérnyom került az arcára.

-         Ha szeretnéd tudni szerzetes én egész éjjel aludtam, mivel a húgom teljesen ki készít – nézet szúrós szemekkel húgára –Sesshoumaru meg vigyázta az álmomat – mondta hidegvérrel.

-         Mindegy éhes vagy – kérdezte kagome és előkotort egy dobozos ételt.

-         Nagyon – mondta és odament és elvette az ételt. Miután mindenki evett Sesshoumaru kivételével elindultak hogy legyőzzék Naraku. Egész úton beszélgetett az egész csapat kivéve Mayumit és Ayumit.

-         Lányok ne legyetek már ennyire morcosak lehangoljátok az egész, csapatott – mondta Miroku.

-         Előbb kérjen tőlem bocsánatot – mondta Ayumi.

-         Miért? Mit tettem talán egy hajszálat kölcsön vettem – kérdezte gúnyosan Mayumi.

-         …öö.. Tudod mit soha többet, ne nevez a húgodnak nem, érdemled meg te, elkényeztettet kis liba – ezzel Ayumi úgy szíven találta Mayumit hogy sírva rohant el.

-         Tudod a nővéred az az egyetlen ember, aki sokkal többet tett, azért hogy boldog légy. Úgy szerettet, mint a saját kishúgát most szépen szíven találtad – mondta Sango hiszen neki is volt egy öccse és egyszer már ezt a fejéhez vágta. Ayumit ez nem érdekelte, hiszen már elege volt hogy a nővére ugrál a nyakén ezért elindult az ellenkező irányban és eltűnt a fák között. Sesshoumaru már jó ideje kereste mayumit amikor végre megtalálta egy sziklán ült és nézte a naplementét.

Tudod – kezte mayumi úgy hogy nem nézett hátra- a hugom az az egyetlen ember aki egyáltalán él még, mert tudod én, úgy nézek rá, mint a saját húgomra –fejezte be és fordult Sesshoumarura. Sesshoumaru odament Mayumihoz és átölelte. utána megnézték a naplementét és visszaballagtak társaikhoz, letáboroztak egy közeli tisztáson meg vacsoráztak és lefeküdtek aludni a pihentető éjszakában.

Sesshoumaru még sokáig fent volt és nézte Mayumit és az öccsét, mert most értette meg Mayumit hogy nem a tiszta vérszerintiség a fontos, hanem a szeretett az, ami nem választhatja el az igazi családot. Sesshoumaru miután elaludt észrevette, hogy valami ránehezedik, mivel azt tudta, hogy Mayumi itt van a karjaiban ezért meg nézte ki tolakodott be. Rin volt az odafeküdt Sesshoumaru ölébe és elaludt. Sesshoumaru ezen elmosolyodott és egy néma jó éjszakázott kívánt csapatársainak.

.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.