3 fejezet

Kanako mikor felkelt egy kislányt látott maga mellet, aki éppen játszik. Akkor jött rá, hogy ki az a kislány, amikor felé fordul. Rin volt az.

-         Szia felébredtél – tette fel a kérdést Rin.

-         Igen de te hogy kerültél ide – kérdezet vissza Kanako.

-         A falusiak mondták, hogy itt laksz és Sesshoumaru sama elkísért ide utána elment, mert nem nagyon szeret emberek társaságában lenni –válaszolt Rin – jössz játszani – tette hozzá.

-         Persze csak előbb felöltözöm – mondta Kanako és elindult felöltözni mikor visszajött elmentek a tóhoz, és elkezdtek játszani. Mikor Kanako elfáradt lepihentek és beszélgettek.

-         Kanako neked hol van az anyukád – kérdezte Rin ártatlanul.

-         Tudod Rin a szüleim, és a szerelmem a csillagok közt van ott ahol a te anyukád – mondta egy kicsit szomorúan Kanako.

-         Ó neked volt szerelmed – kérdezte meg Rin kíváncsian.

-         Igen volt nagyon szerettem, és azt hiszem, nem tudnék rajta kivül mást szeretni.

-         De szerintem ő is azt akarja, hogy boldog légy az új szerelmeddel hogy boldognak lásson oda föntről – mutatott Rin pici újával az égre.

-         Lehet – mondta halkan Kanako. Ám mikor ki mondta valaki a fák közül jött ki.

-         Sesshoumaru sama – ismerte fel Rin – képzeld Kanakonak sincs senki-e, mert meghaltak és Kanako had jöjjön velünk – nézet rá ártatlan és könyörgő szemekkel.

-         Rendben de, csak ha jönni akar – mondta pár percgondolkozás után.

-         Kanako – fordult Rin Kanakohoz. Kanako nem szolalt meg csak bólintott egyet.

-         Jaj de jó, jaj de jó – ugrált Rin a boldogságtól. Kanakot ez nem érdekelte mivel újra feltörtek az emlékek a szülei halálával kapcsolatban. Ekkor Kanako arcán végigfolytak a könnyek de nem szolalt meg csak nézte a tavat, és hagyta had, folyjanak könnyei. De ezt Rin is észrevette.

-         Kanako mi a baj miért sírsz - kérdezte Rin és odafutott.

-         Tudod Rin az emlékek, néha fájnak, ha tudod meghalt az, akit igazán szeretsz – mondta Kanako és sírt hangtalanul tovább. Ekkor Rin odabujt hozzá, és ezt súgta a fülébe.

-          Lehet, hogy fáj de, inkább gondolj a szépre, amit velük töltöttél – mondta Rin.

-         Rin Kanako megyünk – szolalt, meg Sesshoumaru aki idáig csak nézte, a jelenttet.

-         Megyünk Sesshoumaru sama – mondta Rin és megfogta Kanako kezét és futottak Sesshoumaru után. Mikor beérték Kanako észrevette a kétfejű sárkányt és a ki zöld varangyot.

-         Rin mond csak azt a cuki sárkányt meg azt a varangyot, hogy hívják – kérdezte Kanako.

-         Kanako….Az a cuki sárkány Aun …….és az a varangy Jeken sama - mondta visszafojtott röhögéssel de, nem bírta vissza tartani ezért elkezdet hangosan nevetni.

-         Mi bajod Rin csak kérdeztem – kérdezte Kanako.

-         Csak…. csak annyi hogy Jeken samat varangynak nevezted – mondta Rin és tovább röhögött. Így mentek és figyelték Rin mosolygós arcát és érezték most minden a helyén, van.

*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.*.