2 fejezet

Hanaék már egy hónapja utaznak Sesshoumaruékkal, és vigyáztak Rinre. Bár Rin kedves és figyelmes volt mégis nap, mint nap bajba keveredett. Ez is egy ilyen nap volt. De most Hana megsérült és nem nagyon tud mozogni, mivel a szellem, aki megtámadta Rint egy nagyon nagy és mély sebet okozott Hana hátán.

-         az az átkozott… - szidta a szellemet Hana miközben óvatosan, kimosta a sebet. Miután végzett körülnézett hogy van e valaki a közelben. Amikor ő azt hitte, hogy nincs senki a, közelben ami nagy tévedés volt mivel Sesshoumaru minden mozdulatát leste. Ezt Hana nem tudta, mert a seb annyira fájt neki hogy nem nagyon tudott figyelni ezért kiment és felöltözött utána pedig visszament a táborba. Mikor a táborba visszaért Sesshoumaru már egy fa alatt ült és nézte a két gyereket, akik épp Hanához futnak.

-         Hana sama jól vagy – kérdezték egyszerre a gyerekek.

-         Igen – hazudta Hana és egy kis mosolyt, erőltettet az arcára. Amikkor Hana érezte menten, elájul gyorsan egy közeli fához ment és leült. óvatosan hátradőlt úgy hogy ne fájduljon meg a háta.

1 órával később

 Amikor már mindenki aludt kivéve Sesshoumarut akkor Sesshoumaru észrevette, hogy Hana reszket. Ezért odament Hanához és levette a prémet azt, pedig Hanára rakta. Ő maga Hana mellé ült és elbóbiskolt. Mikor már majdnem elaludt érezte valami a mellkasára, nehezedik, ekkor felnyitotta a szemeit, ami azonnal kipattan amint megtudta mi nehezedett a mellkasára. Hana feküdt Sesshoumaru mellkasára és aludt egy kis mosollyal az arcán. Sesshoumaru el akarta lökni magától de még ahhoz is fáradt volt, hogy megmozduljon. Ezért hagyta az egészet és aludt tovább. Ám egy perc múlva őneki is egy kis mosoly jelent meg a szája szélén. Így aludt, akis csapat Jeken horkolásával, ami mindenkinek egy altatódal volt.

Reggel

Mikor Sesshoumaru felébredt óvatosan leemelte Hanat és elment egy közeli forráshoz. Ám azt nem vette észre, hogy Hana felkelt, amikor leemelte magáról. Mikor odaért leült a szélére és gondolkodni kezdet. Hana odament Sesshoumaru mögé.

-         min gondolkozol – kérdezte Hana.

-         Semmi közöd hozzá – fordult meg Sesshoumaru.

-         Igen igazad van semmi közöm hozzá. De azt elfelejtetted…- mondta Hana, de nem tudta befejezni mivel összeeset a seb mait. Sesshoumaru amikor észrevette, hogy Hana összeeset odament és felemelte. Utána közelebb vitte a forráshoz és kimosta a hátán lévő sebét. Mikor befejezte leterítette a prémjét és ráfektette Hannát. Utána leült mellé és figyelte a szabálytalan légzését.