A középkori szexisten soha-le-nem-konyuló @-ának története

by: Mido & Aniyou & Arvael

3. fejezet

A party fergeteges volt. Miroku beleolvadt a tömegbe és a medence partján falatnyi bikinijükben - vagy már éppen a nélkül - fel-alá sétáló hölgyeket bámulta. Többször is bevetette magát, ám úgy nézett ki, ezen az estén ő nem lesz Casanova. Így hát inkább lecövekelt a koktélbár mellett, ahonnan minden szép formás idomot szemmel tarthatott, ugyanakkor mámorító alkoholba temethette bánatát, mivel ma megdöntötte egyéni rekordját. Már több mint 99 nő utasította vissza erre az éjjelre egy este alatt, igaz, még a vendégsereg hölgyeinek felénél sem próbálkozott.

„Nem baj, majd később!” szürcsölt nagyot gyümölcsökkel telepakolt szivárványszín italából.

Ám az édes ital torkán akadt, ahogy szemei a medence partján, egy szál fürdőgatyában trónoló kutyaszellemre estek. Illetve nem is rá inkább a mellette bikinifelső nélkül vihorászó Sangóra. Azonnal szinte maguktól indultak meg lábai és szemeit az oly rég áhított domborulatokon tartva elindult, egyenesen előre.

Csobb.

Az élmény felkavaró - a tucatnyi női alsótest - és hűsítő - a spórolás miatt, így hideg víz került a medencébe - volt. Aztán már a fiú nem is gondolt annyit Sangóra. Jó. Semennyit sem gondolt.

Elfátyolozott arcú, dús fekete hajó, rebegő szempillájú tünemény tartott a Sesshoumarut körbeölelő nőgyűrű felé. Idegesnek tűnt, gyakran igazította el feszes fenekén a könnyű selyemruhát. Próbált nem feltűnni, de kisestélyiben egy medence partin? De csak nem vetkőzhetett bikinire, akármilyen jól is megtanulta használni a gyantát, oda nem illő dudorjaival nem tudott mit kezdeni, így maradt a rejtett vonzerő haditerv. Mindenesetre a táv nagy részét minden feltűnés nélkül megtette, félúton megállt, lehúzott egy vödör pezsgőt bátorítás gyanánt, aztán tovább indult. Mielőtt térdig felvágott szoknyája alól előkapta volna - nem, nem azt a - kardját, hogy utat csináljon magának, még egyszer megtapogatta műmelleit - biztos, ami tuti - de ekkor katasztrofális balszerencsesor vette kezdetét szegény Jakostunk ezen estéjén.

Először is, ahogy a műcicik biztosításával babrált, feltűnt előtte az izgatottan körbe-körbe pislogó Inuyasha. Abban a pillanatban elfelejtette, hol is van, és mire készül, ám ez hiba volt. Amíg belefeledkezett a távolodó hanyou fenekébe - csupán a látványába - nem vette észre, hogy közvetlen mellette feltűnt egy páncélos prémes alak, és miközben vörösen magyarázva és mentegetőzve hátrált egy szintén bikinis nő elől, úgy oldalba verte kedvenc melegünket, hogy azonnal kipotyogott minden, ami a szoknyája alatt volt.

Parfümök, rúzsok, paróka, műmell tartalék, fegyver arzenál, ám ami a legkényesebben érintette, egy kis fehér henger alakú doboz. Az lassan elgurult a női lábak rengetegje között, majd megakadva a medence túlfolyójának rácsain elvállt tetejétől. Jakotsu szívet tépő sikollyal vetette kedvenc síkosítja után magát, ám senki sem törődött vele, mert ugyanebben a pillanatban, az est házigazdája felemelkedett.

- Hölgyeim - villantotta lehengerlően csábító mosolyát a férfi a medence partján vagy éppen benne álldogáló fehérszemélyekre. - Igazán boldoggá tettek azzal, hogy ennyien eljöttek!

Sóhajok ezrei szálltak a levegőben, miközben minden nő feszülten várt. Igen, tudták mi jön most. Most fog az igazi szexisten Sesshoumaru a mai éjszakára választani közülük. Mindannyian borzongtak, ahogy bele gondoltak milyen élmény várhat rájuk.

A kutyaszellem elégedetten körbelegeltette szemeit, a szebbnél szebb, formásabbnál formásabb idomokon, miközben lassan válogatásra szánta magát. A feszültség fokról fokra nőtt, Jaken már a nagykéssel rohangált, hogy valahol végre elvágja. Ám ehelyett csak belefutott a DJ-be aki megoldotta problémáját: vad bulis zene kezdett bömbölni a hangfalakból.

- Gyerünk hölgyek, egy kicsit táncoljanak nekem… - be sem fejezhette mondatát az est házigazdája, a nőáradat azonnal rázni kezdte mindenét.

Ő pedig elvegyülvén a tömegbe, felfedezőútra indult.

Már harmadszorra kerülte meg az óriás medencét, mikor is szemet szúrt neki valami. Gyors, határozott mozdulatokkal azonnal meg is dörzsölte szemeit, és utána ismét körbe nézett. A vadul táncoló lányok között feltűnt neki egy. Egy, aki a koktél bungaló bárszékén ült, egyáltalán nem táncolva, sőt unatkozva.

Formás hófehér lábait egymáson nyugasztotta, lábfeje lágyan ringott a zene ütemére. Elképzelhetetlenül mini szoknyája jó nézetből már látni engedte feszes, formás fenekét, mire a kutyaszellem azonnal arra indult, de közeledés közben sem fordította el egy pillanatra sem tekintetét a nőről. Pillantása a gyönyörű lábakról a vékony derékig kúszott fel, majd teljesen leblokkoltak a lány tökéletes mellein. Már épp csak egy villanásnyi ideje maradt, hogy megcsodálja a mélybarna, huncut szemeket, és a hosszú, fenékig érő sötétbarna, majdhogynem fekete hajtengert, mielőtt elérte volna a lányt. Az csak kihívó kacérsággal hátradőlt, ahogy megpillantotta a közeledő férfit, könyökeit a bárpulton támasztva meg.

Sesshoumaru megállt a lány előtt, majd egy laza mozdulattal elkapta a nő derekát és magához rántotta.

- Mi a neved szépségem? - kérdezte, miközben mélyen annak tüzes szemeibe nézett.

A lány szorosan a szellemhez simult, miközben megnyalta kis piros ajkait.

- Midayoi… - ejtette kacéran, édes hangján a nevet.

Egy rántást érzett, két szorosan ölelő kart, majd már egy félig elsötétített szobában találta magát. Elmosolyodott, ahogy felismerte a helyzetet, na meg a hasához nyomódó kemény érzést.

Nem maradt sok ideje kiélvezni örömét afelett, hogy elsőként került be a nagy kutyaszellem ágyába, mert a következő pillanatban már ott is volt.

Azonnal megérezte a combjain végig futó, simogató kezet, miközben hagyta, a férfi eltűrje hosszú haját, szabaddá téve vállait csókjai számára. Beleborzongott, ahogy a falatnyi szoknya alatt megérezte a férfi simogatását, aztán már minden gondolatát lefoglalta a szenvedélyes csók, amit kapott.

Ajkaik elválltak, újra összeértek. Nyelvük vad táncba kezdett, miközben lihegve kaptak levegő után. A lány lassan kihúzta lábait a démon lábai alól, majd csípőjét megemelve még jobban hozzá simult. Közben, amíg a férfi leoldotta a piciny, piros bikinifelsőt, ő már Sesshoumaru térdéig tolta annak nadrágját. Visszafelé úton kezei végig simították a tökéletes, izmos testet, majd remegve megkapaszkodtak a kutyaszellem vállaiba.

- Sokat hallottam rólad… - nyögte két feltörő sóhaj között, mit partnere azzal váltott ki, hogy lassan lejjebb indult csókjaival - Kíváncsi vagyok, valóban… - ismét felnyögött, ahogy mellein megérezte a táncoló nyelvet - hogy valójában…

Nem jutott a mondat végére, testét kéjes remegés járta át, miközben fejét hátra vetve élvezte a lassan lábai közé merészkedő kényeztető ujjak tudományát.

- Ne félj cica! Nem fogsz csalódni! – biztosította őt Sesshoumaru, majd végleg megszabadultak a maradék ruhadaraboktól, s kezdetét vette a vad orgia.

Az ágy nyikorgott, a baldachin himbálózott, ami Kagurát és Sarát jutatta a démon eszébe. Aztán inkább az alatta lihegve vonagló nőre próbált koncentrálni, minek hatására az éjjeli szekrényről a porcelán váza, és az ezüst gyertyatartó leröpült.

Az ütem gyorsult, egyre vadabban váltak szét és értek újra össze, a lány lehunyt szemei meg remegtek minden egyes találkozás után. Nem váratott sokat magára a csúcs, szinte ugyan abban a pillanatban kerültek a mennyországba.

Az élvezet sokáig tartott, ezt a még percek múlva is hallható mély sóhajokká szelídült nyögések bizonyították. Midayoi ellazította lábait, miközben fejét kissé megemelve a szellem fülébe súgta:

- Nem csalódtam benned! Valóban olyan jó vagy, mint ahogy beszélik!

A lány egy könnyed mozdulattal már fölül volt, miközben izzadságtól nedves hátáról felemelte szabadon aláomló haját, hogy kicsit hűsítse felhevült testét. Figyelmét azonban nem kerülte el a karjainak mozgásától lassan himbálózó melleire tapadó tekintet. Elmosolyodott majd homorítva előre hajolt, kezeivel végig simítva az alatta fekvő férfi kockás hasát, erős mellkasát, mitől majdnem ismét a csúcson érezte magát.

- Pihenj egy kicsit kedves! Hosszú még az éjszaka… - lehelte érzékien a démon ajkaira, miből lassú csókolózás lett.

Aztán a következő pillanatban a nő felsikkantott, majd mindentudóan elvigyorodott.

- Neked valóban soha le nem konyulód van… - de már érezte a feneke alá csúszó kezeket, amint ritmusosan mozgatni kezdik.

- Jól mondtad cica, hosszú még az éjszaka… - engedett meg magának egy kis kéjes nyögést is lankadhatatlan szexistenünk, azzal kezdetét vette a több óráig tartó, tomboló szexmaraton…

Mindeközben a buliban olyan hangosan szólt a zene és minden nő úgy rázta magát, hogy el is felejtette, eredetileg miért is kezdtek bele - a férfi vendégek nagy örömére. Miközben Miroku a medencében ázott még vagy tíz monokinis lánnyal, addig Inuyasha leste Kagome minden mozdulatát, irigykedve arra, a lány a bátyja kedvéért teszi ezt, azonban eme aggodalma el is szállt, mikor meglátta Sesshoumarut lelépni egy ismeretlen szépséggel.

A kert másik végében azonban más volt kibontakozóban: miközben egy magas és feltűnően jóképű, ezüsthajú kutyaszellem próbált menekülni - még mindig hátrálva - egy nagyon rámenős bikinis nőtől, akinek buzgósága fordított arányosságban volt kecsességével és bájával, addig ugyanott, ugyanakkor - vagyis rossz helyen, rossz időben - egy hosszú, fekete hajú nő pislogott aggodalmasan a tömegbe, keresve az est házigazdáját.

„Ne már, hogy már ilyen hamar elment!!! Sesshoumarunak sokáig kéne még bírnia!” emígy töprengett magában, mikor is oldalról nekiment a hátráló, páncélos-szőrmés alak.

- Hé! Nézzél már a... TE MEG MIT KERESEL ITT??? - kelt ki magából az asszony.

- Ezt én is kérdezhetném TŐLED, IZAYOI! - emelte fel a hangját a megszólított is.

- Tudtam, hogy nem mamutot mentél vadászni, hogy legyen új ágyunk! - üvöltötte magából kikelve a nő, ujjaival bökdösve a mellvértet, nem törődve azzal, hogy a vendégek lesújtó pillantást vetnek rájuk, amiért hangosabbak a zenénél és nem Sesshoumaru ágyáról beszélnek. De aztán mindenki visszatért testrészeik rázásához.

- Te hogy kerültél ide??? Csak nem akarsz te is a mostohafiad háremébe tartozni?! - tajtékzott a taiyoukai, mint a viharos óceán.

- Dehogyisne... dehogy! Követtelek! - védekezett Izayoi, amit már az elmúlt bő két évszázadban egyszer sem tett meg, mióta urával együtt élt a túlvilágon.

- Mégis mit ké... - Inutaishou elhallgatott, amint kupán vágta valami gyorsan repülő dolog, így mindketten a földön végezték.

- Mássz le rólam! - hallatszott alóla egy nyöszörgő hang, mire a kutyaszellem vigyorogva megnézte, kire is esett rá, majd...

- Tudod mit? Inkább maradj... cuki vagy, mint a fiaid... ez is családi vonás, ugye...?

Inutaishou eme invitálásra égzengető sikoltást hallatott, ahogy felismerte az alatta lévő személyt, azzal Izayoi háta mögé bújt. (Hát mit ne mondjak, elég érdekesen nézett ki, ahogy hatalmas termetével próbált elbújni alacsony, és törékeny testalkatú felesége mögött, de az évszázadok alatt szerzett gyakorlatával ez könnyen ment neki.)

- Neee!!! Izayoi ments meg tőle!!!

,,Affene! Miről ismert fel?” - bosszankodott magában Jakotsu, aztán rájött, hogy a fátyol lecsúszott az arcáról, így gyorsan visszarakta.

- M-mi? Ki ez a nő?! - kérdezte gyanús pillantásokat vetve férje felé Izayoi.

- Hát nem látod? Ez nem nő!

Erre Jakotsu büszkén kidüllesztette műmelleit:

- Kikérem magamnak!

De hiába düllesztette ki a kidülleszteni valót, mert azok ketten nem figyeltek rá, mert Izayoi azzal volt elfoglalva, hogy kiszedje urából, hogy mi köze van ahhoz a másik nőhöz, Inutaishou meg azzal, hogy kimagyarázza magát, hogy az a nő (nő???) nem is az, aminek látszik. Jakotsunk egy ideig még nézte őket, aztán a dolgot megunván, elindult a koktélbár felé, majd miután sikeresen átverekedte magát a még mindig mindenüket eszeveszetten rázó nők tömegén, lehuppant az egyik székre, és miközben italát szürcsölte, azon gondolkodott, hogy vajon merre lehet Sesshoumaru.

- Hol lehet…? - nézett végig a tömegen, miközben már a negyedik neonrózsaszínű koktélt döntötte magába.

A pultos - lévén gondolatolvasó - egyből kitalálta, hogy a fátyolos nő Sesshoumarura gondol.

- Úgy egy órája vitt fel a szobájába valami cicababát - szólalt meg a csaj, akin szintén csak egy falatnyi bikini volt. Jakotsu egy pillanatra elgondolkodott, aztán nagy lendülettel visszafordult a pulthoz, és mohó hangon megkérdezte:

- Mondd, ugye tudod, hol van a szobája?

- Persze. Menj be a főbejáraton, aztán… - és elmagyarázta az útvonalat. Kedvenc melegünk minden sarkot jól az eszébe vésett - alaposan meg is fájdult tőle a feje -, aztán lehúzott még egy pohárral abból a neonrózsaszín lötyiből, és útnak indult. Negyed órán át tartó küzdelem után el is jutott az ajtóig, aztán az említett folyosókat és emeleteket kezdte el keresgélni. Mire felért arra a szintre, ahol újdonsült imádottja szobája is volt, jó két óra eltelt, hiszen minden egyes Sesshoumaruról készült óriásfestményt alaposan megnézett magának… főleg azokat, amiken alig-alig volt rajta valamicske ruha. Aztán az előbb említett emeleten újabb egy órát időzött, mivel ott még több képet lehetett a nagy kutyaszellemről találni. Az egyik életnagyságú, fürdőnadrágos kép csodálatából az zökkentette ki (nem, nem az, hogy annyira nézte, hogy kiesett a szeme, és poros lett), hogy a háta mögött kinyílt egy ajtó, és kilépett rajta egy sötétbarna hajú, mini-miniszoknyás nő, aki épp a bikinifelsőjét vette fel.

- Benned tényleg nem lehet csalódni! - szólt vissza a szobába, majd becsukta az ajtót, és vidáman indult vissza bulizni a kertipartiba.

,,Azt hiszem ez lesz Sesshoumaru szobája!” - gondolta nagy vigyorgások közt Jakotsu, akit az imént távozó Midayoi azért nem vett észre, mert az említett szépen beleolvadt a környezetébe. Igaz, utána elég sokáig tartott, mire levakarta magát a falról, de mihelyst ez sikerült neki, a szellem szobájának ajtajánál termett, elvégezte az utolsó simításokat parókáján, műmellein és fátylán, aztán benyitott.

Odabent enyhe félhomály fogadta. Izgatottan nézett körbe, de sehol sem látta imádottját. Már épp szólni akart neki, hogy itt van-e, amikor Sesshoumaru kilépett a szobájához tartozó fürdőszobából egy szál törölközőben, és megfeledkezve magáról, kutyamód megrázta vizes haját. Jakotsunak még az álla is leesett attól, hogy a nagy Sesshoumaru ilyen kawaii is tud lenni, de szerencsére időben észbe kapott, és állát helyrerakva halkan megszólalt:

- Sesshoumaru…

Amaz felnézett, aztán mikor meglátta a sejtelmes félhomályba burkolózó női alakot, érdeklődve közelebb lépett.

- Ki vagy?

- Ó, hát én csak egy titkos hódolód… - felelte heves műszempilla rebegtetések közt Jakotsu, miközben az ágy felé kezdett el araszolgatni. - És csak szerettem volna kipróbálni milyen vagy az á… vagyis hogy mennyire kényelmes az ágyad.

Sesshoumaru egyik szemöldökét felhúzva elgondolkodott egy pillanatra, de aztán nem sokat teketóriázott, hanem fogta az idegen hölgyeményt, és az ágyhoz vezette.

- Itt a nagy lehetőség - vigyorodott el, majd szekrényéhez sétált, hogy egy alsónadrágot vegyen magára.

Jakotsu pillantása igencsak nagy figyelemmel követte öltözés közben a szellemet, és amikor a „nő” meglátta Sessh izmos fenekét…

- Ohhhhh… - tört fel a cseppet sem nőies sóhajtás Jakiból, de persze ezt saját maga nem vette észre. Sesshoumaru viszont nagyon is meghallotta a különbséget, és - immár alsógatyában - odasétált az ágyon ücsörgő alakhoz, majd lehajolt, és egy határozott mozdulattal széthúzta a könnyű selyemruhát. És akkor…

A kastély kertjében lévők egy, az üvöltő zene hangerejét is túlszárnyaló, hatalmas ordítást hallottak, mire mind a palota felé kapták tekintetüket. Pár másodperccel később az est házigazdájának erkélyén megjelent maga a házigazda, aztán teljes erejéből, dühös szitkozódások kíséretében kihajított valamit a levegőbe, azzal visszacaplatott a szobájába, és úgy becsapta maga után az erkélyajtót, hogy annak üvegei mind kitörtek. Az előbb kidobott valami kétségbeesett sikítozások közepette próbált nem leesni, ami nem volt nehéz, hisz akkora kezdőlökést kapott, hogy attól szárnyak nélkül is megtanult repülni, eme lökés következtében pedig jó messzire elszállt és a birtokot körülvevő hatalmas erdő közepébe pottyant. Kagome felismerte az alakot, és csak úgy magának megjegyezte:

- Nahát! Manapság milyen alacsonyan szállnak a Jakotsuk errefelé! - aztán jól elszórakozott saját poénján.

Miután mindenki napirendre tért az események fölött, újra elindult a zene, és a vendégek visszatértek idomaik riszálásához. Egyet kivéve. Egy hosszú sötétbarna hajú nő elgondolkodva ácsorgott a tömeg közepén, aztán elhatározta magát, és a palota felé vette az irányt...