Sárkány úrnő

3. rész

Az indulás

By: Yilsrana

-Felébredtél? –kérdezte Sesshoumaru, mikor észrevette, hogy a nő felül.

-Igen. –bólintott Katren.

-Szedd össze magad. Nemsokára indulunk Délre. –mondta Sesshoumaru.

Katren a kutyaszellemre nézett.

-Miért segítesz? –kérdezte végül.

-Apád barátja volt az én apámnak. –mondta végül Sesshoumaru. –Mindketten tartományurak voltak, és mindig kisegítették egymást.

Katren Sesshoumarura nézett.

-Akkor te vagy Inu no Taishou fia? –kérdezte végül.

-Igen. –bólintott Sesshoumaru. –Az idősebb. Van egy korcs öcsém.

Katren döbbenten meredt Sesshoumarura.

-Akkor veled jegyeztek el annak idején? –kérdezte a sárkánykígyó.

Sesshoumaru biccentett.

-Valóban azt akarta apám, hogy elvegyelek. Csak te eltűntél Délről. –mondta a kutyaszellem.

Katren sóhajtott, és próbálta megemészteni az információkat.

Miután apja közölte, hogy eljegyezte a Nyugati tartományok örökösével Katren elszökött hazulról, és magában remélte, hogy sosem fut össze jegyesével. És most megölték az apját, és még bocsánatot sem tudott kérni tőle, mert annak idején megszökött. Katren rosszul érezte magát. Legjobban az apja halála bántotta.

Tudta, hogy most neki kell átvenni Dél irányítását, de úgy érezte, nincs rá felkészülve.

-Indulhatunk? –kérdezte Sesshoumaru.

Katren felállt, és bólintott.

Ekkor Rin szaladt oda Katrenhez.

-Katren sama ugye jól vagy? –kérdezte.

Katren a kislányra nézett.

-Jól vagyok Rin. –mondta. –Csak szomorú.

Katren sóhajtott, aztán lehunyta a szemeit, és próbált nyugalmat erőltetni magára.

Ugyanis nem akarta, hogy Sesshoumaru sírni lássa.

Katren kinyitotta a szemét, és Sesshoumarura nézett. Észrevette, hogy a kutyaszellem is őt nézi.

Katren végül nem bírta tovább, térdre rogyott, és kitört belőle a zokogás.

Sesshoumaru sóhajtott, és elfordult.

Még magának sem vallotta volna be, de megszerette ezt a nőt.

Folytatás következik