2. fejezet

Együtt

-Ne haragudj, Sesshoumaru, pihennem kell egy napot, nagyon sok vért vesztettem.- kérlelte Sakura a szellemet.

-Először is: Sesshoumaru-sama! Te csak szolga vagy, tudd, hogy hol a helyed! Másodszor: nem bánom, maradunk! Én is fáradt vagyok.- válaszolt a férfi.

-Sajnálom Sesshoumaru-sama, köszönöm.

-Mit köszönsz? Nem miattad van! És most csendet, pihenni akarok!- mondta a szellem, majd leült a falhoz, és lehunyta a szemét.

Sakura is leült, kezével a hasát fogta, mely lassan gyógyulásnak indult. Lecsukta ő is a szemeit, ám gondolatai a férfi körül forogtak.- "Milyen jóképű! De miért ilyen kegyetlen? Jaj, ne! Csak nehogy beleszeress! Ő sose fog úgy rád nézni...amúgy is, ne feledd, miért vagy itt, a kristály kell, veszélyben a néped!"- és elaludt.

Pár óra múlva Sesshoumaru felébredt. Első pillantása az alvó lányra esett.-" A kis korcs...bár...gyönyörű, egy szolga, szánalmas és gyenge, nem méltó hozzám, a nagy Sesshoumaruhoz... ideje elhagyni ezt a helyet..."

-Felkelni!- szólt rá a lányra, aki erre kinyitotta szemeit. A szép égszínkék szemeit...

-"Azok a szemek..."-gondolta a férfi- Indulunk!- adta ki a parancsot, és előrement, ki a barlangból.

-Várj, nagyuram!- kiabált Jaken, és már szaladt is, ha el nem botlik, de valaki felhúzta...

-Ne maradj le!- szólt oda neki Sakura, és ő is ment a nagyúr után.

-"felsegített..."-Ne érj hozzám te korcs!- morogta a lánynak, de tekintete találkozott a lány szomorú szemeivel, erre magába szállt.

Hamarosan kiértek a barlangból, leértek a hegyről, és egy gyönyörű tisztásra érkeztek, itt letáboroztak.

-Itt megállunk!- mondta a nagyúr, és leült egy fának támasztva hátát. -Jaken, rakjatok tüzet, esteledik.

-Ó, igenis Sesshoumaru-sama!- hajlongott a szolga, és hozzáfogott a dolgához.

A lány eközben elment a közelben lévő folyóhoz, hogy halat fogjon vacsorára. Mikor evvel megvolt, visszament a többiekhez, és megsütötte a húst. Ezután megkínálta őket.

Jaken már éhes volt, így elvett egyet, a nagyúr azonban morgott egyet, és bement az erdőbe.

-"Ennek meg mi baja?"- kérdezte magától a nő, és nekilátott az evésnek, majd lefeküdtek aludni.

Közben Sesshoumaru visszafele tartott a táborhoz.- "Idegesít ez az asszony, meg kéne ölnöm...már régen öltem..."

De nem tette, ehelyett leült egy fához, és pihent, mert már vagy három napja mentek.

Másnap a nagyúr úgy döntött, maradnak itt egy még egy pár napot, hiszen most már megvan amiért jöttek, nincsen semmi dolga.

Sakura nem bírta tovább ezt a feszült légkört, elment fürdeni.

-Hová mész, te korcs? Ha elszöksz, megtalállak, és megöllek!- csengett vészjóslóan a férfi hangja.

-Csak fürdeni megyek.- ezzel a lány eltűnt a fák között.

-"Miért ilyen? Nem értem. De jó lesz fürdeni, már több napja nem fürödtem, mert a hegyen nem volt még egy forrás sem."- Levette ruháit, és bement a kristálytiszta vízbe.

Lemosdott, úszkált egy kicsit, majd élvezte a langyos vizet. Ám valaki figyelte...

-Micsoda förtelmes szag! Egy szellem! Már régen öltem...-mondta Sesshoumaru, ekkor egy sikolyt hallott a tó felöl, futni kezdett a hang és a szag irányába.

-Most felfallak, te lány csak gyere ki a vízből!- kiáltotta egy ronda szellem, aki egy medvére hasonlított, és már fel is kapta a lány ruháit.

-Áááááá! Azonnal tedd le! Mit merészelsz?- ijedt meg a nő. De nem várt segítség érkezett: Sesshoumaru.

-Meghalsz!- és már szét is tépte a kellemetlenkedő szellemet. Sakurára nézett, de nem kellett volna, mert hirtelen a bokorból még egy ugyanilyen szellem ugrott elő, és még Sesshoumaru a nőt bámulta, amaz belemart a vállába, ekkor a nagyúr megfordult, és széttépte ezt e szörnyet is. A vállából viszont ömleni kezdett a vér.

-Köszönöm-erre a férfi felmordult, és visszaindult a fához, ahol ült. Sakura gyorsan felöltözött, és ő is visszament. Látta Sesshoumarut, amint csukott szemmel pihen, a fának dőlve, és sebe átáztatta a kimonóját. Jaken aggódva nézte a férfit.

-Jaken, hozz vizet az egyik edénybe, ki kell mosni a sebet, addig én elmegyek gyógynövényeket szedni.

-Ne parancsolgass nekem te...

-MOST!!

-Jó, megyek már...

Mikor visszaértek, a lány nekilátott a seb kitisztításának. Lehúzta a férfiről a kimonóját, és saját ruhájából szakított anyaggal törölgetni kezdte.

-Mit csinálsz? Hagyj békén, korcs! Csak pihennem kell és meggyógyulok.- mondta Sesshoumaru.

-Nem. Kitisztítom a sebet, és teszek rá gyógynövényekből készített kenőcsöt, így hamarabb felépülsz.- és folytatta, amit elkezdett. Sesshoumaru beletörődve lehunyta szemeit. Sakura, mikor végzett, óvatosan átkötötte a férfi vállát, és visszahúzta rá a kimonóját. Nem állt fel mellőle, azt hitte, hogy mélyen alszik.

-"Mit bámul ez engem, bár jólesett az ápolása, de akkor is csak egy idegesítő korcs. Ráadásul miatta van az egész..."-mérgelődött magában a nagyúr.

-"Milyen nyugodt, így egész kedvesnek tűnik...nagyon jóképű, de mi van velem? Igen, már értem. Beleszerettem. De ez nem lehet! Nekem a kristály kell! Nem, most nem érdekel..."-megsimogatta a férfi ezüst haját, majd az arcát, és megcsókolta.

Sesshoumaru szemei kipattantak, eltolta magától a lányt, ráförmedt:- Mit képzelsz te magadról? Hogy jössz te ehhez?

-Sajnálom...-felelte a nő, és beszaladt az erdőbe.

-Fene! Hogy lehetek ennyire ostoba!- átkozta magát, mire egy hangot hallott maga mögül.

-Most széttéplek te félszellem! Te ölted meg a bátyámat!- ordított rá egy kétméteres egyszemű, kétszarvú szörny. Támadt is, de Sakura elugrott.

-Villámcsapás!- felemelte jobb kezét, mellyel villámokat szórt a démon felé. A démon abban a pillanatban megsemmisült, de Sakura háta mögött még kettő ilyen szörny termett elő a semmiből, az egyik átszúrta a nőt a hasánál.

-Gömbvillámcsapás!- kiáltotta Sakura, és összetette a két tenyerét, majd elkezdte széthúzni, a két tenyere közt pedig egy fényes gömb jelent meg, ezt a két szellem felé irányította, erre a azok megsemmisültek. Sakura erősen vérzett a sebből. Ruhája átázott, és lába előtt egy vértócsa keletkezett.

-Mi van velem? Miért nem éreztem meg a másik két szellem jelenlétét? Pedig elég gonosz aurát sugároznak magukból...Nem figyeltem eléggé. Nem értem....-motyogta magának, miközben a lábánál egyre növekvő vérfolyamot bámulta. Térdre rogyott.

-"Átkozottak. Haza kell térnem, de a kristály nélkül nem mehetek...meg kell tőle szereznem...van egy ötletem..."-a hirtelen elhatározástól erőre kapott, és elindult gyógynövényeket szedni. Ahogy ment, hosszú vércsíkot húzott maga után. Megtalálta a gyógynövényeket, amiket keresett. Szedett belőlük a saját sebeire is. Miután ellátta sérüléseit, az altató hatású növényeket apróra összetörte. Az volt a célja, hogy főz Sesshoumarunak egy gyógyteát és mikor a férfi nem figyel, beleteszi az altató hatású füveket. A teából persze Jakent is megkínálja.

-"Ebből lesz egy jó kis altató főzet, ezt megitatom velük, és ha elaludtak, enyém a Goutan-kő. Csak sikerüljön!" -ezzel visszament a többiekhez. Mikor megérkezett a szellem végigmérte:- Nem mintha érdekelne, de veled meg mi történt? Már kilométerekről éreztem a véred szagát.

-Nem történt semmi, csak három szellem támadt rám, de már végeztem velük. Aztán elmentem gyógynövényekért, hogy megcsináljam a főzetet a sebedre.

Sesshoumaru nem szólt erre semmit, csak lehunyta szemeit. Sérülése gyorsan gyógyult, másnapra már nyoma se lesz. Sakura nekilátott megfőzni az italt, majd mikor látta, hogy nem nézik, beletette az altató füveket. Majd Jaken jött meg, fogott halat. Megvacsoráztak,(kivéve a nagyúr), és a lány kiosztotta a teákat, persze a magáéba nem rakott altatót.

-"Ez az! Megitták! Még várok egy kicsit, azután ellopom a Goutan-követ, és végre hazatérek....Nagyapa, Kageromaru, Sayo-chan úgy hiányoztok!"- örvendezett magában, hogy végre eléri célját, de valamivel, vagy valakivel nem számolt.

(Sayo-chan: egy 9 éves árva kislány. Szüleit a háborúkban vesztette el, portyázó szamurájok lemészárolták és kirabolták a faluját. Csak ő maradt életben. Napokig kószált az erdőben, mikor találkozott, az éppen szellemvadászatból hazatérő Sakurával. Sakura hazavitte a kislányt és a palotában nevelkedett. Itt igazi családra lelt, mert ebben városban a Takashima klánnak és a Miedo-kristálynak köszönhetően, minden ember békében és szeretetben élt. Sakura és családja az emberek védelmének szentelte az életét. Gyógyítottak, befogadták az elesett embereket és az árvákat. Az árvákat szerzetesek és papnők nevelték a Fehér Lótusz kolostorban. Itt a gyerekek nagyon jól érezték magukat. Ám Sayo-chan a palotában élt, Sakura és Kageromaru testvérként bántak vele.)- a szerk.

Sesshoumaru gyorsan felhajtotta az italt, ám furcsa érzése támadt.- "Mi ez? Ez nem olyan, mint a tegnapi tea, valami van benne...hm...altató füvek...az ostoba, rám nem hatnak az ilyenek, hiszen minden méregre immunis vagyok, nemhogy ezek a gyenge füvek elaltassanak...valamire készül...majd mindjárt utánajárok a dolognak..."-mérgelődött, majd Jakent figyelte, meg Sakurát. A lány leült egy fa tövébe és lehunyta a szemeit. Jaken kis idő múlva szó szerint eldőlt és hangos hortyogásba kezdett.

A férfi is becsukta a szemeit, úgy tett, mintha aludna, ám tudta, hogy a nő nem alszik, hanem vár valamire.

Sakura hallotta, hogy Jaken már alszik, óvatosan felnézett, és látta, hogy a szellem is elaludt. Odaosont hozzá, és kezével legyezgetni kezdett a férfi arca előtt, ám az meg se moccant.- "Itt az idő! Nem eszmél..."-és kivette a nyakából a kristályt, majd lassan elindult az erdő felé, mikor kicsit messzebb ért, futásnak eredt.

Mikor a lány alakja eltűnt a fák között, Sesshoumaru talpra ugrott.- Szóval erre készültél, úgy látszik, sietős neked a halál...-morogta, majd elkezdett sétálni a lány után.

-Hasztalan elfutni, de adok neked egy kis előnyt...úgy is utolérlek, csak percek kérdése...-gonosz mosolyra húzta a száját, előre élvezte, hogy megbüntetheti a korcsot, mert eddig az engedelmes volt, és nem adott okot ilyesmire. Hallotta lány felgyorsult szívverését, tudta hogy fut.- "Itt az ideje, hogy meglepjem..."-majd nagyon gyors futásba kezdett ő is, szinte már suhant.

-"Még holnap délig nem ébred fel, de minél messzebbre kell, hogy kerüljek tőle!"- gondolta Sakura, és gyorsított a tempón. Hirtelen furcsa érzése támadt, mintha valaki követné.- "Máris felébredt volna? Nem, az lehetetlen...de mégis..."-hátranézett, de nem látott semmit. Ekkor neki ment valaminek, visszafordult, és a férfit látta maga előtt.

16+

Elvesztette az egyensúlyát, majdnem hátraesett, de a szellem megfogta a két kezét. Egymás szemébe néztek.- Tee?- lepődött meg a nő.

-Igen, én...-felelte az, de arcából semmiféle érzelmet nem lehetett kiolvasni. A férfi egy fához lökte, de nem engedte el, kezeit a feje fölött fogta le, egész testsúlyával a fához szorította. Sakura még soha nem érzett ilyen közel magához férfit. Arcuk közel volt egymáshoz, érezték egymás forró lehelletét. Sesshoumaru egyik kezével megfogta a lány nyakát, míg a másikkal a két kezét fogta le. Még mindig egymás szemébe néztek, Sakura szíve egyre hevesebben vert. A férfi vadul megcsókolta, szemfogaival felsértette a lány száját, mely vérezni kezdett. Közben a keze lecsúszott a nő nyakáról, és megmarkolta a mellét. Sakura ekkor elfordította a fejét, és rákiabált a szellemre:- HAGYD ABBA!!! ENGEDJ EL!

16+ vége

A férfi elengedte, de előbb kitépte a lány nyakából a láncot a kristállyal együtt, ezután, akkora ütést mért a lányra, hogy az, két méterrel arrébb ért földet egy másik fának csapódva.

-Ezt miért csináltad?- kérdezte kétségbeesetten a nő.

-Miért ne? Hiszen te magad kínáltad fel magad a minap. Gondoltam kihasználom az alkalmat, és csak azután öllek meg.- felelte a démon, hangjában csak kegyetlenség és megvetés csengett.

-Átkozott...-sziszegte mérgesen a nő.

-Megloptál szolga! Ezért megbüntetlek!

A nő ekkor felállt és összezárta a tenyerét, hamarosan egyre nagyobb fény derengett közte.- Gömbvillámcsapás!- kiabálta teljesen kikelve magából, és a fény elindult a szellem felé. Az sem volt rest, már elő is jött az ujjai végén a sárga fénysáv, és ügyesen hárította a lány támadását.

-Csak ennyit tudsz? Értelmetlen ellenállás, korcs...-és a fénnyalábbal már le is sújtott, olyan gyors volt, hogy a nő nem tudta hárítani. Számtalan sebet kapott, ruháján már átütött a vér. Végül a földre rogyott. Sesshoumaru odaugrott hozzá, felemelte a nyakánál fogva a félig ájult lányt.

-Véged van! Meghalsz!- és felemelte a másik kezét, karmai zöldesen izzottak- Most megismerkedhetsz a mérgező karmaimmal...-de keze megállt félúton, nem csapott le.- "én... én...nem akarom, hogy meghaljon...de miért?"- ezzel elengedte a nőt, aki a földre zuhant. Sakura felnézett, csak homályosan látott a fájdalomtól, hirtelen egy kis zöld csillogó valami gurult oda elé.

-Vidd a kristályod, és ha még egyszer keresztezed az utamat, megöllek.- mondta higgadtan Sesshoumaru és otthagyta a lányt.

Visszasétált a hortyogó Jakenhez és egész éjjel a holdat bámulta. Másnap délfelé felébredt Jaken.

-Á, de jót aludtam!

-Nem is csodálom, az a kis korcs altató füveket kevert a teába, de rám ez nincs hatással.

-És hol van a lány nagyuram?

-Semmi közöd hozzá!- fortyant fel a szellem- elment...-tette hozzá higgadtabban.

*

Sakura remegő kézzel nyúlt a kristályért. Sebei fájtak, de jobban fájt, az hogy ezt Sesshoumaru tette.

-Miért?- bukott ki belőle a kétségbeesett kérdés, ekkor szellemi aurát érzett, pontosabban két szellemét.

-Csak hogy megtaláltunk úrnőm! De sokáig odavoltál.- szólalt meg egy ismerős hang, ezt egy nyávogás követte. Egy vörös mini sárkány beszélt, és egy macskaszellem nyávogott.(a macskaszellem olyan volt, mint Sango macskája, Kirara, csak több volt benne a fekete szín, ő és a sárkány még Sakura apját szolgálták több évszázadon át. Most a testvérpár mellett vannak.- a szerk.)

-Koryuu, Saya!- kiáltott fel mosolyogva Sakura- de hiányoztatok! A macskaszellem Sakura ölébe ugrott, és úgy dörgölőzött hozzá, a kicsi sárkány, pedig a vállára ült.

-Téged is hiányolnak otthon, úgyhogy Kageromaru-sama elküldött minket, hogy keressünk meg és hozzunk haza.- szólt Saya, a sárkány.

-Hát, akkor indulás haza!- szólt a lány, és a macska átváltozott, (úgy, mint Kirara) Sakura felpattant a hátára, már a mennyire sebei engedték, és macska felrepült az égbe.

-De ki tette ezt veled úrnőm? Hiszen te mindenhol vérzel.

-Nem számít ki tette, csak az, hogy itt van a Goutan-kő, most már csak hozzá kell adni a Meido-kőhöz, és a pajzs újból a régi lesz.

-Értem, de engem még zavar az a sok seb rajtad.