Yoshikuni Miharu 1
Yilsrana 2006.09.10. 17:57
Yoshikuni Miharu
1. rész
Lány a vízesésnél
By: Yilsrana
Sesshoumaru nagyúr és kis csapata épp egy vízesés felé tartott, mikor Sesshoumaru orrát furcsa szag csapta meg.
Először nem ismert rá a szagra, és még az is megfordult a fejében, hogy Naraku újabb inkarnációjával hozta össze a sors. Aztán rájött, hogy a szagnak semmi köze nem lehet Narakuhoz.
Valahogy más volt.
Sesshoumaru tudta, hogy a szag tulajdonosa nem gyilkos és nem is gonosz.
Rövid idő elteltével Sesshoumaru rájött, hogy szellemszagot érez, de azt nem tudta, hogy a szag gazdája milyen szellem.
Mikor feltűnt előttük a vízesés Sesshoumaru azonnal észrevett egy lányt.
A lány épp a vízesés mögül sétált ki imára kulcsolt kézzel.
-Ki vagy te? –kérdezte Sesshoumaru.
A lány lassan Sesshoumarura emelte a tekintetét.
-Yoshikuni Miharu a nevem. –mondta a lány. –Félig vízi szellem vagyok, félig, pedig erdőszellem. Te, pedig Sesshoumaru vagy, Nyugat ura.
-Honnan tudod? –kérdezte Sesshoumaru.
A lány elmosolyodott.
-És sok mindenről tudok.
Rin Miharuhoz szaladt.
-Azt is tudod, én ki vagyok? –kérdezte Rin.
-Rin vagy. –mosolygott Miharu.
-Mit csinálsz itt Miharu sama? –kérdezte Rin.
-Gondolkozom. –felelte Miharu.
-Min? –kérdezte Rin.
Miharu ismét a kislányra mosolygott.
-Nem fontos kicsi Rin. –mondta Miharu, aztán Sesshoumarura nézett. –Tudom, kinek a nyomában jársz.
Sesshoumaru Miharu szemébe nézett.
-Mit tudsz Narakuról? –kérdezte Sesshoumaru, miközben végigmérte a lányt.
Miharu eddig barátságos szeme hidegen megvillant.
-Ő ölte meg a szüleimet. –mondta Miharu. –Ha megengeded, hogy veletek tartsak, segítek neked megtalálni Narakut.
-Mi szüksége lehet Sesshoumaru samanak egy gyenge onna segítségére? –kérdezte Yaken, de amint észrevette ura pillantását gyorsan elhallgatott.
Sesshoumaru egy percig némán állt, aztán biccentett.
-Rendben, de ha bajba kerülsz nem foglak megmenteni. –mondta.
-Nem is várom. –mondta Miharu.
-Akkor rendben. –mondta Sesshoumaru. –És te fogsz vigyázni Rinre, ha nem vagyok ott.
Miharu bólintott.
-De jó Miharu sama! –mondta Rin. –Akkor együtt fogunk utazni, és tudunk majd játszani is! Ugye majd játszol velem Miharu sama.
Miharu elmosolyodott.
-Persze kicsi Rin. –mondta.
-De jó! –mosolygott Rin. –És majd szedünk együtt virágot.
Miharu tovább mosolygott.
Sesshoumaru elgondolkozva nézte Rint és Miharut.
Mikor Miharu Sesshoumarura nézett, a kutyaszellem a lány szemébe nézett.
Néhány másodperc múlva Miharu elpirult, és elkapta a tekintetét a kutyaszellemről.
Sesshoumaru ezt látva elfordította a fejét, és gondolkozni kezdett.
/Vajon miért érzem magam ilyen furcsán ennek a nőnek a közelében?/ gondolkozott az inuyoukai, aztán felbukkant a fejében egy gondolat, amit azonnal el is hessegetett. /Nem. Nem szerethettem bele. Hisz alig ismerem. Meg amúgy is… Igaz, hogy szép, és kedves is./ mikor Sesshoumaru felfogta mit is jelent utolsó gondolata alaposan megdöbbent.
Miharu gyorsan elkapta a tekintetét Sesshoumaruról, mikor észrevette, hogy elpirult.
/Remélem, nem vette észre./ gondolta Miharu. /Vajon miért nézett? Kár hogy a gondolatolvasásban nem vagyok jó./ Miharu lopva a kutyaszellemre pillantott /Milyen kár hogy sosem szeretne belém./ Miharu sóhajtott, aztán újra Sesshoumarura nézett.
Miharu némán nézte egy percig Sesshoumarut, aztán újra Rin felé fordult.
Sesshoumaru megfordult és elindult.
Miharu Rinnel együtt elindult az inuyoukai után.
Yaken morgolódva követte őket.
Folytatás következik…
|