A Szent Angyal kard legendája

1. rész: Zelgadiss álma

Csendes és nyugodt volt az éjszaka. Mindenki békésen aludt a palotában is, csak Zelgadiss nem. Forgolódott az ágyba, az arcán látszódott, hogy rosszat álmodik. Azt álmodta, hogy mindenhol csak feketeség van, Zel körbenézett, de semmit sem látott;

-Hol vagyok?- kérdezte, egyszercsak egy villanás jött, aztán Zel egy szobába találta magát. A szobába volt egy bába, egy gyenge, fiatal hölgy, a karjaiba egy kisbaba és négy férfi. Kettő ember, egy zöldszínű sárkánygyíkember és egy félsárkány, aminek kardfoga, démonszárnya, kék színű kőbőre, a fején két hátrafelé növő vastag szarva, két nagy tarajos démonfüle és a hátán türkiz színű csíkok voltak. A sárkánygyíkember szólalt meg először;

-Mi lesz a kicsi neve Zelgado?- kérdezte, erre Zel egyből felismerte azt a férfit, amelyik a hölgy kezét fogta;

-Apa…- mondta, aztán odanézett az idősebbikre, aki nem más, mint Rezo volt. Ezen Zel megdöbbent, aztán a hölgyre nézett, aki ezt mondta kedvesen:

-Legyen a neve… Zelgadiss.- mondta, Zel erre őt is felismerte;

-Anya… de akkor miért nem ismertem meg őket hamarabb?- kérdezte magától, erre megkapta a választ. Miközben egyetértettek abba, hogy ez legyen a kisfiú neve, megjelent a semmiből egy feketeruhás alak, mindenki megdöbbent;

-Ki lehet ez?- kíváncsiskodott. Az alak mindenkit ledermesztett Zel szüleit kivéve. Aztán elővarázsolt két fekete gömböt. Az egyiket hidegvérrel eldobta Zel anyjába, aki azonnal meghalt. Erre Zel apja megtámadta, de az alak eldobta a másik gömböt Zel apjába, aki holtan esett össze;

-Ne!!! Apa, anya!!!- kiáltotta Zel, mikor felébredt.

Folyt. Köv.