A Szent Angyal kard legendája

2. rész: A két jó barát

Zel ijedten nézte a falat, aztán visszagondolt az álomra;

-Apa, anya…- mondogatta halkan, aztán váratlanul sírva fakadt, közben kinyílt az ajtó, amin Lináék néztek be;

-Mi történt Zel? Miért…- kezdte el Lina, de ő is észrevette, hogy Zel sír. Mindenki megdöbbent. Ugyanis soha nem látták Zelt sírni. Egy pár másodpercig csak nézték Zelt, aztán Sylphiel törte meg a csendet;

-Zelgadiss, miért sírsz?- kérdezte, Zel pedig ezt válaszolta sírás közben:

-Azt álmodtam, hogy egy feketeruhás alak… megölte a szüleimet.- aztán tovább sírt, amitől mindenki majdnem sírva fakadt. Senki sem sejtette, hogy Xel az ablakban nézte, ahogy a többiek próbálgatják Zelt vigasztalni;

-Szegény Zel, nem is sejti, hogy ez több mint álom volt.- mondta és eltűnt.

Más nap sem változott meg Zel hangulata. Mivel még mindig szomorú volt, ezért Lináék úgy döntöttek, hogy elviszik Philliához, hátha ő fel tudja vidítani. Mikor Philliához értek, csak a rókaembert, Jirast és a már felnőtt Valgaarvot látták;

-Sziasztok… mi történt Zelgadissal?- kérdezte Jiras, mikor meglátta az arcát;

-Szegényke azt álmodta, hogy egy feketeruhás fickó megölte a szüleit.- mondta Lina, ekkor kinyílt az ajtó és egy sárkánygyíkember és egy csuklyás ember jött be;

-Zel?!!- kérdezte a két fiú egyszerre, mikor meglátta Zelt;

-Drinosz, Monsztano!- ismerte fel őket Zel, már sokkal boldogabb hanggal mindenki örömére;

-Ismeritek egymást?- kérdezte Amelia;

-A barátaim gyerekkorom óta.- mondta Zel boldogan;

-Legalább nem vagy most szomorú Zelgadiss.- mondta Sylphiel. Nem is sejtették, hogy Drinosz és Monsztano tud valamit, amit ők nem.

Folyt. Köv.