A Szent Angyal kard legendája

5. rész: A szörnyű igazság

Miközben mentek, Amelia ezt kérdezte Toromotól:

-Milyen bábáról beszéltél Zelgadiss úrfinak?- Toromo erre ezt mondta, vigyázva arra, hogy nehogy eljárjon valamiért a szája:

-Ainama nővérről, ő a legkedvesebb nővér és bába is egyben, ő nevelte fel Zelt, mert a szülei… ööö, hogy is volt? Ööö… megvan! Mert Zel szülei meghaltak, mikor hajótörést szenvedtek.- erre Drinosz és Monsztano megnyugodott, mert azt hitték, hogy Toromo egyből a titkot mondja el Ameliának. Mikor Lináék ezt hallották, majdnem sírva fakadtak, Zel megpróbálta visszatartani a könnyeit a csuklya és a maszk alatt. Monsztano majdnem lekevert egy pofont Toromonak;

-Ezt miért csináltad?- kérdezte Toromo elképedve;

-Mert Zel lelkébe tiportál!!!- üvöltötte a félsárkány. Miután elrendezték a dolgot, tovább mentek, Zel közben a szüleire gondolt, Ainama nővér is így mesélte, mikor egyszer megkérdezte tőle, hogy hol vannak a szülei;

-Nézzétek, az már Avolinosz!- kiáltotta Toromo egy városra mutatva, mikor a kapuhoz értek, egy fekete hajú, barna szemű, satnyafás fiú volt ott;

-Zel???- csodálkozott a fiú, mikor meglátta a kimérát;

-Kvazil!- mondta Zel boldogan. Később meglátogatták Ainama nővért, aki olyan boldog volt, hogy átölelte Zelt. Az egyik szobában Drinosz, Monsztano, Toromo és Kvazil beszélgetett, aztán Kvazil ezt kérdezte:

-Megmondtátok neki?- Zel pont akkor nyitott ajtót;

-Tudjátok, azt, hogy a szüleit megölték.- mondta emlékeztetve őket Kvazil, de észrevette, hogy Toromo és Monsztano ijedten mutatott az ajtó felé;

-Mivan?- kérdezte Kvazil, ugyanis ő és Drinosz az ajtóval, háttal ült. Egy ideig nem értették a két fiú hadonászását, aztán sejtették, hátra néztek és Zelt látták az ajtóban.

Folyt. Köv.