„Filia, az Aranysárkány, visszatért, s Xellost vádolta dolgokért.

Szerinte, vagyis a Sárkányrend szerint, Xellos barátunk bajt csinált megint.

Az a hír járta, hogy átállt Dymol pártjára.

Tagadott mindent, ez természetes, eközben történt valami rettenetes.

Mégpedig személyemmel, eltűntem egy fényjelenséggel.

Egy különös helyre jutottam, és csak ámultam-bámultam.

A falakon lepergett előttem, néhány régi szép és rossz emlékem.

Aztán végre megkaptam, mire vágytam, és a többiekhez visszataláltam!”

21. rész: Most, hogy végre visszatértem, a Lidércek urának nincs kegyelem!

Hőseink még mindig az erdőben állnak. Linát veszik körül, és folyamatos kérdésekkel látják el szegényt.

- Azt akarod mondani, hogy ezt ott kaptad? – kérdezte Gourry a tekercset vizsgálgatva.
Lina bólintott.
- És mikor volt minderre, amit elmeséltél időd? Hiszen alig tűntél el, már vissza is jöttél. – mondta Zelgadis.
- Ahogy azt már mondtam egy hang beszélt hozzám. Ez a hang azt is mondta, hogy megállította az itteni időt. – mondta Lina.
- De már késő… - sóhajtott Amelia.
Lina lehajtotta a fejét.
- Sajnálom. – mondta – Szerintem induljunk vissza Garondiába, és majd meglátjuk mi lesz.
- Jó ötlet! – kiáltott Xellos, mire Filia sértődötten hátat fordított neki – No de Filia kisasszony, még mindig neheztelsz rám? – kérdezte, majd átkarolta gúnyosan.
- NE MERJ HOZZÁM ÉRNI TE KÉTSZÍNŰ SZÖRNYETEG!!! – ordította a Filia, és elővette szoknyája alól a buzogányát.
- Jó, jó, csak ne üss, kérlek! – mentegetőzött Xellos.

- Tudtam, hogy ez lesz… - sóhajtott Lina, majd elindultak.

Kis ideig csendben mentek, aztán végre megpillantották a nemrégiben már látott garondiai kaput.

- Ezen most át kéne mennünk? – kérdezte Lina – Nem tetszik ez nekem.
- Szerintem pár órája még nem így nézett ki. - mondta Amelia.

- Én nem nagyon emlékszem. - mondta Gourry.

- Hogy ez engem miért nem lep meg? - gúnyolódott Lina, és átléptek a kapun.

Beérve a városba, senkit sem találtak ott.

- Én nem látok megfagyott embereket. - mondta Zelgadis.

- Még szerencse. - sóhajtott Filia.

- Akkor menjünk be abba a fogadóba, együnk valamit és szálljunk meg holnap reggelig ott. - javasolta Lina.

- Nekem rendben! - kiáltotta Gourry, és Linával berohantak a fogadó ajtaján.

- Várjatok meg minket is! - kiáltott utánuk Amelia, majd a többiek is utánuk mentek.

- Mi? Hiszen ez üres. - nézett körbe Filia.

- Akkor FOSSZUK KI!!! - ordította Lina.

- Ne légy gonosz! - okította ki Gourry, és ráütött a fejére egy nagyot.

- TE!!! ENGEM NE OKTASS KI ILYENEKBŐL!!! Ha egyszer enni akarok, akkor nem akadályozhatsz meg ebben! - üvöltötte válaszul, és odarohant a pulthoz, aztán a mögötte levő ajtón beszaladt a szakács részlegbe.

- Akkor várj!!! Jövök én is!!! - kiáltott utána Gourry.

- No de Gourry úrfi! - nézett értetlenül Amelia.

- Ugyan! Egy ilyen alkalmat nem szabad kihagyni! - magyarázkodott.

- Igaz lehet. - mondta Amelia, és ő is berohant.

Miután mind degeszre ették magukat, felmentek az emeletre és szobát választottak.

- Nekem ez akkor is gyanús… - gondolta ágyában Lina, majd elaludt.

Másnap reggel hőseink, miután megreggeliztek, útnak eredtek.

- Szerintem keressük meg Dymolt. - tanácsolta Xellos.

- Fölösleges a keresésemre indulnotok. Jövök én magamtól is. - mondta megjelenve a Lidércek ura.

- ÁÁÁ!!! A FRÁSZ KÖRNYÉKEZ ETTŐL A FAZONTÓL!!! - siránkozott Martina.

- Most nincs idő a hisztire hercegnő! - utasította dühösen Lina.

- Amint látjátok tartottam szavamat. Nem értél ide időben. - mosolygott gúnyosan Dymol.

- Hol vannak a városlakók? - kérdezte Amelia - Ha nem mondod meg azonnal, az igazság ökle fog lesújtani rád!!!

*Vízcsepp mindenki fejénél*

- Amelia… - sóhajtott Lina - Hát, ideje elbeszélgetnünk egy kicsit te nyavalyás! - szegezte mondatát a Lidércek ura felé.

- Figyeljetek, engem hívnak, és nem jó ötlet ellenállni ennek. Tudjátok az aláírandók… - magyarázkodott Xellos.

- Na nem, most nem mész el!!! - dühödött fel Filia, majd lefogta Xellost a vállánál.

- Sajnálom Filia kisasszony, de… - mondta, majd eltűnt, mire Filia a földre esett.

- VÁÁ!!! TE GYÁVA!!! - ordított a levegőbe Filia, majd feltápászkodott.

- Először is arra válaszolj, amit Amelia kérdezett! - mondta Lina.

- Rendben. Mint azt ígértem, a város lakói szépen felszívódtak, méghozzá mostantól bennem vannak. - válaszolta.

- MI??? - néztek ijedten mind.

- Bármennyire is gyengék az emberek, gondoltam valami hasznukat csak veszem.

- Ez undorító! - nyafogott Martina.

- Ugyan… Majd ha legyőztetek, kiszabadulnak. - jegyezte meg gúnyosan Dymol.

- Mi? Akkor az emberek most ennek a behemótnak a beleiben üldögélnek? - nézett értetlenül Gourry.

- Fúj!!! GOURRY!!! - üvöltött Lina, majd hátba vágta.

- Valami rosszat mondtam? - kérdezte.

- Nem csak hülyeséget!!! - kiáltotta Filia, Amelia, Martina és Lina egyszerre.

- Nos akkor ne is várjunk tovább! - kiáltott Lina, majd nekifutott a támadásnak - TÖRPEBOMBAAA!!!

- Gyerekjáték! - büszkélkedett a Lidércek ura.

A robbanások után ugyanott állt sértetlenül.

- Ez nem jött be… - sóhajtott Lina.

- Akkor most jövök én! - kiáltott Amelia - VARÁZSÜTÉS!!!

Viszont a közelébe sem fért Dymolnak. Visszazuhant a földre.

- Amelia, jól vagy? - kérdezte Filia, majd odarohantak hozzá.

- Ez nem volt szép tőled. - mondta dühösen Zelgadis - FOJTÓTINCS!!!

- Untattok. - gúnyolódott, majd visszaverte a támadást.

- Majd meglátjuk! - mondta Gourry, és elővette Fénykardját - FÉNY, JER ELŐ!!!

De nem tudott támadni, mert ahogy Ameliát, őt is a földre küldte.

- Ez így nem lesz jó… - sóhajtott tanácstalanul Lina.

„Tény, hogy erős ellenfél, de kis csapatunk még remél.

Itt az ideje a csatának, nincs helye már gyávaságnak.

Bízunk abban, hogy van esélyünk, de amíg élünk, addig küzdünk!”

…Folytatása következik…

Várhatóan a következő rész címe: Helyet cseréltek lelkeink, s ezzel romba dőltek terveink!