By: Haszina Mert csak egyé lehet az, mit mindenki akar Indulhatunk?! – tette fel a kérdést Inuyasha útra készen. Nem várt rá választ, ez amolyan költői kérdés volt. A kis csapat nagy nehezen búcsút vettek a kényelmes fogadótól és elindultak az erdő felé, hogy végezzenek Shinnel. Elől ment Kagome és Inuyasha, mert csak a lány tudta pontosan a kastély helyét. Nem volt nehéz eljutni addig. Megálltak a bejárat előtt. Tudják, hogy jövünk. – mondta Inuyasha. Ne aggódj Kagome, most végzünk vele. – nyugtatgatta Sippo a szemmel láthatólag ideges lányt. Kagome félt Shintől, lenézett a nyakában lógó fekete gyöngysorra. Még mindig nem bírta levenni. Á megjöttetek! Remek, már aggódtam, hogy kihűl az étel. – hallatszott egy hűvös hang. Mindenkit megfogott két ördögfióka és az ebédlőterembe vitte. Leültették őket egy székre és elkezdték behordani az ételt. Shin is leült az asztalhoz. Mélykék szeme csak úgy ragyogott. A mellette ülő Kagomét nézte. Senki nem tudott megmozdulni. Mi az, miért nem esztek, ja hát persze. Oldjuk a hangulatot. Inuyasha, ha nem tévedek. Nem mondanál valami köszöntőt nekünk. Apropó, ha már itt tartunk az esküvő holnap lesz alkonyatkor. Izgulsz már ugye kisszívem. – fordult most Kagoméhoz és egy puszit nyomott a homlokára. Kagomét a hányinger kerülgette. Remek, most, hogy már megvacsoráztunk, mindenki menjen a lakosztályába. – Inuyasháékat levitték a tömlöcbe. A lányt pedig Shin felvitte egy szobába. Mi a baj cicám, nem vagy valami eleven? – kérdezte gúnyosan. Kagome nem tudta irányítani a testét. Így szeretem a legjobban, érzem, hogy szenvedsz. – súgta a fülébe – És most. – csettintett. A lány fejébe ugyanaz a fájdalom nyilallt, mint akkor hasadékban. Szeme befeketedett, bőrszíne, már szinte betegesen kifehéredett. A fekete gyöngysor csak úgy csillogott a nyakában. És most vedd fel ezt. – adott a lány kezébe egy fekete ruhát – Én nem vagyok, olyan nyomorult, mint a testvérem Hayate. Én megszerzem azt, ami kell. Nos édesem, gyönyörűen festesz benne. – Mi tagadás Kagome tényleg meseszépen nézett ki. A ruhát mintha csak rá szabták volna. Fátyola csak úgy csillogott a sötétben. Kagome szemében elvesztek gyertyák halovány fénykörei. A lány közelebb lépett és átölelte Shint. Ne! – kiáltott fel hirtelen, szemébe visszatért a ragyogás és ismét barna színű lett. Úgy, szóval ellenállsz. Ne próbálkozz! Nem tehetsz semmit, a testedet még mindig én uralom. – sziszegte nyugodt hangon. Kagome belemarkolt a férfi kimonójába és mélyen a szemébe nézett. Nekem csak a hatalmad kell, semmi több. Ha nem viselkedsz, megöllek. Az erődet úgyis eltudom, venni. Nekem aztán mindegy, hogy te életben maradsz-e vagy sem. Az a szánalmas öcsém. Én nem vagyok olyan, mint ő: gyenge, erőltetett és lágyszívű. Bele őrült, hogy nem kaphat meg. Szánalmas. És az a másik, Inuyasha az se sokkal jobb, azzal a különbséggel, hogy ő korcs. Mind ostobák beleszeretni egy lányba… De ne aggódj. Én nem száradok, majd a te lelkeden… Ám Inuyasha. – Inuyasha… - préselte ki magából utolsó erejével, Kezébe íj és nyilak teremtek. *** “Hová visznek ezek?” – töprengett Inuyasha, miközben három ördögfióka repült vele úgy száz méter magasban. Egyszer csak ereszkedni kezdtek. A vár kertjében lerakták a hanyout. Most már tudsz mozogni. Elég érdekes harc lesz, de sajnos nem nézhetem végig, gondolnom kell a többi vendégemre is. Jó szórakozást kiscicám. – mondta Shin, majd eltűnt. Kagome?! – nézett a fekete ruhában kifeszített íjjal előtte álló lányra – Kagome jól vagy?! – futott felé. Kagome kilőtt egy nyilat, ami majdnem eltalálta a hanyout. A lány célzott, de a mostani nyilat Inuyasha hárította a Tetsusaigával, ami kiesett a kezéből. Tetsusaiga! – rohant utána, de egy újabb nyílvessző visszaütötte a kezét – Kagome térj magadhoz! – ordította, de egy újabb támadás a lány részéről jelezte, hogy ez nem volt rá hatással. A levegő lehűlt, baljós fellegek gyülekeztek a kert fölött. Inuyasha átalakult. Szeme vérben úszott, nem hajtotta semmi más csak a gyilkolás. Még legjobb barátait sem ismerte fel ilyenkor. Nekiugrott a lánynak, aki nem volt elég gyors, és ezt egy jó nagy vágás is jelezte az oldalán. Kagome ettől egy kicsit megint rendbe jött, szeme ismét kitisztult. Testét ismét uralta, tudta, hogy ő tette ezt Inuyashával, neki is kell rendbe hoznia. A félszellem ismét lecsapott, de ezúttal nem lépett egyből tovább. Karmait mélyen Kagome hasába fúrta, és nézte, ahogy a lány szájából patakzik a vér. A lány minden erejét összeszedte és megcsókolta Inuyashát. Ez volt az első csókjuk. Még kellemes is lett volna, ha nem ilyen helyzetben történik meg. Inuyasha lassan visszaváltozott. Döbbenten vette észre, hogy karmai Kagome hasába mélyedve rövidülnek. A lány összerogyott. Élettelenül esett a földre és tekintete üvegessé vált. Gesztenyebarna szeme nem árasztotta már azt a reményt. A régen mindig vidám lány arca most ijesztően hideg volt, de mosolygott. Mosolygott, kinevette a halált, mert tudta nem halt meg hiába. Szembenézve az örök ürességgel, már csak mosolyogni tudott. NEEEEE! – ordított Inuyasha akkora fájdalommal a szívében amekkorát ember fel nem foghat – NEEEEE! – már alig tudott beszélni a torkában lévő gombóctól – KAGOME NEEEEE! Miért, miért ő?! Add vissza őt, add vissza! – csak ült ott az élettelen testel az ölében és sírt. Először életében, de sírt és nem tudta abba hagyni. Ekkor Kagome testét fekete fény vette körül. Inuyasha hallani vélte, ahogy újra dobog a szíve. Nem értette hogyan, de nem is érdekelte. Kagome mellkasa megint mozgott. Felcsuklott, majd visszaesett és ez megismétlődött vagy még négyszer. Inuyasha… - nyögte. Kagome, ne beszélj. – Inuyasha… - Inuyasha magához szorította a lányt. Pihenj! – mondta, aztán hátára vette és szaladni kezdett vele. Szaladt, ahogy csak tudott, vitte Kaede anyóhoz. *** Kaede! Kagome, a hasán. – mondta és lefektette a lányt egy szalmaágyra. Mi történt vele? – Inuyasha nem válaszolt, csak elfordította a fejét – Kérlek, menj ki, amíg ellátom. – a hanyou némán kibaktatott. Kaede ellátta a sérülést, ami akkora már szűkülni kezdett és feketén világított. Hogy van?! – támadta le Inuyasha az anyót, mikor újból beengedték. Nem igazán tudom, de mindjárt teljesen rendbe. Nézd! – Kagome hasán már semmi sérülésre utaló nyom nem volt, csak a ruhája úszott a vérben. Ezt nem értem… de nem is baj… hiszen rendbe jön. – mondta és ismét könnyezni kezdett a szeme. Inuyasha… - ébredezett Kagome Igen. – fogta meg a kezét a hanyou. Hol vannak a többiek. – Még Shinnél, de kiszabadítjuk őket. – kapott észbe Inuyasha, teljesen elfeledkezett arról, hogy társai még foglyok. *** Amint összerámoltak szélsebesen visszavágtattak a kastélyhoz. Inuyasha egy “vasromboló lélekrabló” –val utat ütött a cellákhoz. Miroku, jól vagy?! Sango hol van?! – rohant oda Kagome. Elvitték, a démonvezérnél van. – Akkor gyerünk! – kiáltott Inuyasha, de sajnos lefoglalta egy rakat ördög. Miroku segített neki, de Kagome tovább indult, tudta merre kell mennie. *** Finom vacsora lesz belőled, nem gondolod? – gúnyolódott Shin. Sango a fal mellett ült és farkasszemet nézett egy nagy kondér, forró vizel és egy répát aprító zöld lénnyel, aminél még életében nem látott rondábbat. Sango! – lőtt ki egy nyilat Kagome Shinre, de az egy kézzel még röptében elfogta. Rossz kislány, hát így hálálod meg, hogy megmentettelek. – mondta Shin ártatlan képpel, miközben Sango nyakához szegezte tőrét – A barátnőd, nem de. Gyere szépen ide és nem lesz semmi baja. – Kagome közeledett. A démon fiú ismét hatalmába kerítette. Ez így nem szórakoztató, végezz vele te. – utasította Kagomét. A lány előhúzott egy nyílvesszőt, de nem feszítette ki, a nyakláncba fúrta. Éles fény tört fel. Fekete és rózsaszín árnyak vetekedtek egymással, végül a rózsaszín győzött, a fekete gyöngysor fehérré változott. Kagome lassan elindult Shin felé. A fiú mellkasához tette a kezét. Nem ölsz meg. – kezdte higgadt hangon, majd közelebb hajolt hozzá, ajkaik között csak pár mini méter volt – Túlságosan szeretsz. – Kagome tudta ezzel mennyire kínozza a démon vezért – Vágysz rám, de én nem leszek a tiéd és ezt te is tudod. Mindig is tudtad. – Csak egy csókot kérek, semmi mást. Nekem öröm a te kezed által meghalni. – Én nem ölök meg senkit, éppen most ölted meg magad. – a lány végignézett a férfin, az lassan kezdett halványodni. Az eskü. Tudtam, hogy ez lesz. – Shinből már alig látszott valami. Nyugodj békében. – Kagome nyomott egy csókot Shin homlokára, mire az végleg eltűnt. Mi volt ez? – kérdezte Sango a lány vállára téve kezét. Alkut kötött magával az ördöggel. Az ördög fiává fogadta, de volt egy feltétele, nem szerethetett bele senkibe. Ha egyszer beleszeret egy nőbe és elmondja neki, felemészti az örökkévalóság. – De miért akart ő ördög lenni? – Miattam. – hallatszott az egyszerű magyarázat. Sango nem firtatta tovább a dolgot, így hát elindultak megkeresni Inuyasháékat. “Te ki aranyból szőtetett felhőkre ott Léte az örökvalóságba kárhoztatott Sötétséggel átszabjuk S fekete boldogságba taszítjuk Ám ha virágba szeret Lelke a semmibe űzetett Mert porból lett Porrá lesz De a virág megbocsát S neki ez a víggazság” *** Még mindig nem tudom hova megyünk, de Kagome nem mond semmit. – duzzogott Inuyasha. Biztos meg van rá az oka. – csitította a szerzetes. Bezzeg Sango… - Sango erre szúrós pillantást vetett hátra majd visszafordult barátnőjéhez és folytatták a beszélgetést. Kagome elmondanád végre hová megyünk?! – kérdezte ingerülten Inuyasha. Az Örökkévalóság tavához. – És minek megyünk oda? – Valami nálam maradt, ami nem engem illet. – Többet nem beszélgettek. Mikor megérkeztek Kagome levette nyakából a gyöngysort. Die suln sie alle minnen, so stirbet sie lesterlinchen. (Mindnyájan szerettétek őt, míg csak dicstelenül meg nem halt.) – mondta angyalnyelven, majd a láncot a tóba dobta. Teste aranyfényben felvillant, majd a nyaka oldalán megjelent egy kacskaringós, fekete jel. Mit mondtál, és az meg mi a nyakadon? – értetlenkedett Inuyasha. Nem számít, az egész már csak egy emlék. – Kagome közelebb lépett Inuyashához és megcsókolta, ezen mindenki meglepődött – Mert csak egyé lehet az, mit mindenki akar. Szeretlek. Én is szeretlek. – mondta a hanyou és viszonozta a csókot. Kérlek, írj véleményt a -ra. J