Animék világa
Animék világa
Time
     
Menü
     
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
     
Inuyasha
     
Inuyasha extrák
     
Slayers First
     
Slayers Next
     
Slayers Try
     
Slayers extrák
     
Hírlevél
E-mail cím:

Feliratkozás
Leiratkozás
SúgóSúgó
     
Chat - Társalgó
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
     
Számláló
Indulás: 2006-08-13
     
Linkek
     
Testvéroldalaim

Itt Sayu, Arvael, és én vagyunk a szerkesztők:

Itt draconi-chan és én vagyunk a szerkesztők:

Ezt az oldalt Arv-chan és én szerkesztjük:

http://isf.try.hu

A youkai-sesshoumaru szerkesztését Mido és én vettük át:

Az én másik oldalam:

     
Társoldalak

     
Kikyou
Kikyou miko
     
Háttérzene
A zenét Arv-chan jóvoltából halgathatjátok.
/A zenék az animes.uw.hu oldalról vannak belinkelve/
     
Magányosan by: Haszina
Magányosan by: Haszina : Magányosan

Magányosan

Haszina  2006.10.04. 18:19

...

Magányosan…

By: Haszina

“Ostoba, ostoba Inuyasha!” – sétált dühösen Kagome az iskola felé – “Miért kell neki mindig így felkapni a vizet, aztán úgy állítja be a dolgot, mintha én egy utolsó kis hetyke nő lennék…”

  • Kagome! – érték utol barátnői.
  • Jobban vagy már? –
  • Hogy van a lúdtalpad? –
  • Rendbe jött a hátad? – bombázták kérdéseikkel.
  • Sziasztok! – “Nagypapa…” – Igen már teljesen jól vagyok. – mosolygott zavartan.
  • Úgy örülök, már kezdetem aggódni Houjo miatt… - fogta meg a lány egyik karját Yuka.
  • Miért? Mi történt? –
  • Szegény fiú, mindennap felkeres… - folytatta Ayumi.
  • Már a frászt hoztátok rám. Azt hittem valami komoly baja van… -
  • Neked a szerelmi bánat nem elég komoly baj?! – rivallta le Eri.
  • Hát… -
  • Az iskola legjobb fiúja, minden újára akadna egy lány… -
  • És ő kitartóan csak rád vár… -
  • Igen, de én már mondtam, hogy engem ne… -
  • Higurashi! – szállt le bicikliéről az említett.
  • Á, Houjo! Szia! – üdvözölte Kagome.
  • Úgy örülök, hogy újra látlak, jobban van már a gyomorfekélyed? –

“Gyomorfekély?! Megölöm, megölöm, megölöm…”

  • Igen, már jobban vagyok. Köszönöm! –
  • Higurashi, nem lenne kedved eljönni velem moziba, most szombaton? –
  • Hm… Houjo sajnálom, de szombatra már van programom… -
  • Semmi baj, majd máskor megívlak… - búcsúzott el.
  • Hová mész szombaton? – szegezte neki a kérdést Eri.
  • Csak nem megint azzal az őrült barátoddal leszel? – tette csípőre a kezét Yuka.
  • Nem őrült! Igenis tud nagyon kedves lenni… -
  • Aha, hát persze… - indultak órára és közben sokat pletykálkodtak.
  • Á Higurashi, megtisztel jelenlétével. – tette le a történelemtanár a naplót – Ennek örömére, mivel nincsen jegye, feleltetem.

“Még ez is…”

  • Lenne szíves felsorolni nekem a középkori Japán államformájának jellemzőit. –

Kagome felállt és elkezdte sorolni, a már tapasztalt kegyetlenségeket. A szellemeket és démonokat jobbnak látta kihagyni…

  • Négyötöd. Mintha kicsit elkalandozott volna. –

Kagome nagy megkönnyebbüléssel ült le és, innentől kezdve semmi sem lohaszthatta le jókedvét, legalábbis ezt hitte…

Még alig csöngettek ki a második óráról, leült reggelizni. Egyszer csak megpillantott egy, az ablak előtt elsuhanó piros árnyat. A következő pillanatban, már a dühös hanyouval nézett farkasszemet. Az étel megakadt torkán.

  • Inuyasha… -
  • Hogy képzeled, hogy csak úgy eljöhetsz! –
  • Inuyasha, ho… hogyan kerülsz te ide? –
  • Vissza kell jönnöd! –

Mire a lány felocsúdott, már mindenki a fura kinézetű, fején kutyafüleket viselő fiút bámulta. Kagome azonnal megragadta, hátára kapta táskáját és kirohant vele a teremből, majd az iskolából is. Mikor hazaértek a dühtől teljesen piros fejjel ordítozott a meglepődött félvérrel.

  • INUYASHA! Mégis hogy képzeled, hogy utánam jössz az iskolába, és mindenki előtt megjelensz egy ötszáz éve divatjamúlt ruhában, karddal oldaladon?! Most mindenki teljesen hülyének néz majd engem! –
  • Ne kiabálj velem! Én csak követtem az illatod, egészen addig a nagy, fura kastélyig! –
  • Nem lehetne halkabban. – lépett ki a konyából Mrs. Higurashi.
  • Anya… -
  • Kicsim, hogyhogy ilyen korán hazajöttél, még nincs vége az iskolának? –
  • Igen csak… - itt dühös szemekkel nézett a mellette álló hanyoura – muszáj volt hazajönnöm. –
  • Inuyasha, régen láttalak. Esztek valamit? – mosolygott kedvesen.
  • Légy szíves anyu, készítenél valamit. Mi addig felmegyünk a szobámba. – tolta maga előtt Inuyashát.
  • Persze. –
  • Kagome vissza kell mennünk! –
  • És mégis miért? –
  • Hogyhogy miért?! Meg kell keresnünk az ékkőszilánkokat! –
  • Gondolhattam volna. Én neked csak erre vagyok jó… - fordult el sértődötten a lány.
  • Kagome… Nem csak erre vagy jó… -
  • Hát még mire, bajba kerülni is nagyon jól tudok… -
  • Hiányoztál… -
  • Inuyasha… -
  • Nagyon hiányoztál a többieknek. –
  • Inuyasha. – mosolygott.
  • Hm? -
  • FEKSZIK! – és azzal a félvér elterült a padlón – csak azért nem kapsz nagyobbat, mert az emeleten vagyunk, és nem akarom, hogy ránk szakadjon az épület. Adj hálát az égnek… -
  • Kagome! Gyertek kész az ennivaló. –

A lány nagy kelletlenül leballagott az összevakart Inuyashával, gyorsan megették a milánóit és a hátizsák összepakolása után már indultak is.

  • Kagome! – ugrott a lány nyakába Sippou.
  • Sziasztok. –
  • Örülök, hogy visszajöttél. – köszöntötte Sango és hárította a szerzetes egy újabb próbálkozását.
  • Akkor indulhatunk is? – kérdezte a hanyou, mivel kicsit kellemetlenül érezte magát, hogy már megint ő a hibás mindenért.
  • Menjünk. – pattanta szellemirtó Kirara hátára, őt követte Miroku és Sippou.

Kagome előgányolta ütött-kopott bicikliét és már indultak is.

Nem is mehettek olyan régen, mikor elfeketedett az ég. Inuyasha megállt és vérszomjas pillantást vetett az égre.

  • Naraku… - szorította ökölbe kezét, majd a lányt hátára vette és elindult vele.

Sangoék se tétováztak soká. Pár percen belül, már csak a rózsaszín bicikli maradt ott, még mindig kattogva forgó kerekeivel.

  • Inuyasha. Örülök, hogy látlak. – húzta gúnyos kacajra száját a páviánbőrbe öltözött félszellem.
  • Naraku… Most meghalsz! – támadott neki a Tetsusaigával – Szélborda! – üvöltötte.
  • Hm. – mosolyodott el, ás egy mozdulattal védőpajzsot húzott teste köré.
  • Kagome, most! A nyilat! – parancsolta a hanyou.

A lány csak bólintott és kilőtt egy szent nyílvesszőt. Az felbontotta a védőburkot így szabad utat hagyva Inuyashának.

  • Szélborda! –
  • Kanna! – ordította Naraku, mire a kislány elé állt és tükrét a szélborda felé irányította.
  • Visszatükrözi! – kiáltott Kagome, de a hanyou már nem tudott reagálni – Vigyázz! – lökte félre, és így őt találta el a támadás.

Ekkor értek oda a többiek, ledermedve álltak ott és néztek, nem tudták felfogni mi történt. Sango reagált elsőként.

  • Csonttörő! – hajította el bumerángját, amivel sikeresen ketté is szelte Narakut.
  • Egy szellembábu… - állapította meg a szerzetes, majd Kagoméhoz rohant.

Kanna eltűnt, amilyen gyorsan jött, úgy távozott is.

  • Kagome! – rohant oda hozzá Inuyasha – KAGOME! –
  • I… Inuyasha… - nyögte, majd száján nagy mennyiségű vér folyt ki.

Többé nem mozdult. Szeméből eltűnt a csillogás, a csillogás mely jókedvre derített mindenkit, még a legborongósabb napon is. Kezei ernyedten hanyatlottak a test mellé, és kihűltek. Azok a kezek melyekkel annyiszor látta el barátait.

  • Te ostoba! – ordított Inuyasha – TE OSTOBA! Miért nem figyeltél jobban!? És én… és én miért nem FIGYELTEM JOBBAN?! Te IDIÓTA! Miért ugortál elé! TE OSTOBA!–
  • Kagome! – szaladt oda hozzá Sippou – Kellj fel hallod! Kellj fel! –
  • Már nem fog felébredni. – hallatszott egy hűvös hang, majd egy alak is csatlakozott hozzá – Már meghalt. –
  • Kikiyou? – nézett fel Inuyasha.

A papnő lassan közeledett a holttesthez.

  • Hozzá ne merj érni! – dobta elé a csontbumerángját Sango, és védelmezőleg ő is odaállt.
  • Hagyd békén! Ha a lelkedet akarod, keresd máshol! – tette előre fenyegetésül jobb kezét a szerzetes.
  • Csak segíteni akarok. – csengett hideg hangja.
  • Segíteni? –
  • Elviszem magammal és éltre keltem. Mivel én már halott vagyok nekem ez nem nagy feladat. Visszahozhatom a lelkét az alvilágból, de… -
  • Mi de? –
  • De semmire nem fog emlékezni, és már nem jön vissza hozzátok. Velem marad, tanítványommá fogadom. –
  • Azt már nem! – makacsolta meg magát a szellemirtó – Nem hiszek neked! –
  • Sango, állj félre… - hallatszott Inuyasha hangja.
  • Hogy mi?! Te rábíznád erre a… -
  • Ez az egyetlen módja, annak, hogy éljen… És ameddig tudom, hogy épségben van semmi sem baj… -
  • Ennyire fontos neked? – lépett közelebb a papnő.
  • Még jobban is! –
  • De Inuyasha te is nagyon jól tudod, hogy Kikiyou segített Narakunak, honnan veszed, hogy ez az egész nem csak erre megy ki? Hogy megszerezzék Kagomét? – érvelt Miroku, de beszéde süket fülekre talált.

A lélekrablók lassan körbefonták a halott lány testét és Kikiyouval együtt eltűntek vele.

  • De Inuyasha! –
  • Most hagyj egy kicsit! Gondolkodnom kel! –

***

Egy lány sétált az erdőben. Gyógynövényeket keresett. Haja szoros copfba volt fogatva, melyből jobb és bal oldalt egy-egy szál lazán kilógott. Miko ruhát viselt, hátán íjat hordott. Miközben gyűjtögetett, ágak zörgését halotta meg. Mikor odanézett egy szellem tornyosult előtte és vicsorogva nekitámadt. A lány nem futott el, nem ijedt meg. Nyugodt arccal elővett egy nyilat és kifeszítette. Kecses mozdulattal szélnek eresztette. A nyílvessző körül rózsaszín fény jelent meg és mikor eltalálta a szellemet, még nagyobbra növekedett. A démon semmivé foszlott, és a lány nyugodtan lépdelt tovább.

  • Á, megérkeztél? Már aggódtam, soká nem jöttél. – nézett fel egy teljesen ugyanolyan nő, az egyetlen különbség talán, a koruk volt. A most megérkező miko legalább két, három ével fiatalabb volt.
  • Bocsáss meg Kikiyou – sama, csak találkoztam egy kígyódémonnal. -
  • Semmi baj. Megvannak a gyógynövények, amiket kértem. –
  • Igen, mindből találtam. – adta át.
  • Rendben Kagome, akkor te most menj és lásd el azokat, akiknek csak kisebb sérüléseik vannak, és vigyázz az élősködőkkel, tudod azokat csak a papnők, és a szerzetesek láthatják. –
  • Igen. – ment hátrább és elkezdte fertőtleníteni a rengeteg sebesült sérüléseit.
  • Akkor mi itt végeztünk is. – köszöntek el a falufőnöktől.
  • Hogyan hálálhatnánk meg, hogy segítettek a csatából visszatérőknek. –
  • Nekünk ez a dolgunk. – álltak tovább, és alakjukat lassan elnyelte a homály.

Este egy tó mellett vertek tábort. Pár ezüstös lény fát hordott nekik, azt meggyújtották, és mikor már vidáman lobogott a tűz elmentek lefürödni. Lassan lépdeltek a langyos vízbe, és közben beszélgettek.

  • Merre megyünk holnap? – kérdezte a fiatalabb papnő.
  • Kelet felé baljósfelhőket éreztem, sok szellem tart arra. Ha reggel sietünk még előttük, odaérhetünk. –
  • Rendben… Kikiyou – sama. –
  • Tessék? –
  • Már lassan két hónapja, hogy megmentettél attól, a hatalmas démontól, és a szárnyaid alá vettél… de én még mindig csak annyit tudok, hogy a nevem Kagome. –
  • Én se tudok rólad semmit, mikor megmentettelek, csak annyit mondogattál Kagome vagy, és elájultál. Mikor ismét felébredtél, már nem emlékeztél semmire… Talán bánt valami? –
  • Nem… csak szeretném tudni, ki vagyok én valójában… Hiszen szinte teljese ugyan úgy nézünk ki, mindketten papnők vagyunk, valami kapcsolta, csak van kettőnk között. –
  • Lehet, de az is lehet, hogy csak a sors szeszéje akarta így. De ez már nem fontos, ami megtörtént az megtörtént, a múlton nem változtathatunk. Én úgy szeretlek téged, mint húgomat, és örülök, hogy már nem vagyok egyedül. Amíg te nem voltál, magányosnak éreztem magam… -
  • Én is úgy szeretlek, mint nővéremet, és örülök, hogy melletted lehetek. – mosolygott immár és minden búja elszállt.

Reggel korán tovább indultak, mert még a démonhorda előtt oda akartak érni a faluba. Még délelőtt meg is érkeztek. Ahogy besétáltak a faluba, mindenki boldog tekintettel és mutogatva nézett rájuk. Mindig ez volt, mindenki szerette őket, hiszen mindenki szerette a papnőket. Biztonságérzetet adtak. Pár kisgyerek anyjuktól elszakadva rohan hozzájuk oda, és mosolyogva köszöntötték őket.

A két miko nem állt meg, csak kedvesen visszamosolyogtak és mentek tovább a faluban lévő legnagyobb házhoz.

  • A falufőnök fogad titeket. – vezette be a két lányt.
  • Mit óhajtotok? – kérdezte a kövérkés, bajszos ember.
  • Sötét energiákat éreztünk és jöttünk felajánlani segítségünket. – hajolt meg Kikiyou.
  • Úgy érted szellemek közelednek, a mi békés falunkba? –
  • Igen, erre tartanak. –
  • Kikiyou – sama, egy ékkövet érzek, erősen szennyezett. – szólalt meg Kagome.
  • Ékkő? Én nem éreztem a jelenlétét. –
  • Igen birtokunkban van a szent ékkő egy darabja. –
  • Ott van, a… -
  • A párnámban. Nincs annál biztonságosabb hely. –
  • Az ékkő csak szerencsétlenséget hoz az ilyen emberekre, add hát át. – nyújtotta kezét Kikiyou.
  • Az ékkő megerősít, miért adnám át? –
  • Mert nem nálad a helye. Kagome! –

Kagome kinyújtotta kezét és így az ékkőszilánk egyenesen a kezébe szállt. Tenyerébe zárta és mikor újra kinyitotta, már fehér fénnyel ragyogott. Majd elővette a nyakában lógó nagyobb darabot és beleolvasztotta.

  • Az ékkövem! –
  • Csak elködösítette a látásod, jobb neked nélküle. Mi most megyünk, a démonok mindjárt itt lesznek. –
  • Ne várjatok hálát, az én részemről ne. –
  • Elég nekünk ez a szilánk fizetségként. – szólt hátra Kikiyou, majd távoztak.

A falu középpontjához mentek, egymás hátának dőltek, majd kezüket imádkozó formán összetették. Már mindenki őket nézte. Mikor megpillantották a szellemeket, egy emberként kezdtek mormolni, valami érthetetlen nyelven. Egy kék védőpajzs nőtt körülöttük, majd az elkezdett növekedni. Már az egész falut körbevette, megszilárdult.

A szellemek meg csak közeledte. Egyre gyorsabban mentek és mikor elérték a pajzsot, porrá lettek. Semmivé foszlottak.

Kagome és Kikiyou összecsapta kezét, mint aki jól végezte dolgát és elhagyták a falut. A védőburok eltűnt, és az emberek még mindig ott álltak ledermedve. Kis idő múlva éjjenezve tértek vissza normális életükbe, és hálát adtak az égnek, hogy megmenekültek.

A két papnő vidáman sétált tovább az úton, lélekgyűjtőkkel körülvéve. Kagoméban néha felötlött a kérdés, miért jönnek mindig velük, de megkérdezni nem akarta. Kikiyou is sokkal mosolygósabb mióta Kagome vele van. Sosem volt ő gonosz, vagy cselszövő, csak szerelmes. Szerelmes Inuyashába és természetes reakció volt, a féltékenység Kagoméra.

Kagome hirtelen megállt és elkezdett bámulni egy rózsaszín valamit, amit jócskán csak benőtt a fű. Közelebb lépett az érdekes szerkezethez és vizsgálgatni kezdte. Erre már Kikiyou is felfigyelt.

  • Ez… ez valahogy olyan ismerős nekem… - szólalt meg végül a fiatalabb miko.
  • Ismerős? – ment oda hozzá Kikiyou, aztán beugrott egy emlék: Éppen Inuyashával találkozott, mikor megpillantotta a feléjük ezen a járművön haladó lányt – Gyere, menjünk tovább, még sötétedés előtt el akarom érni a következő falut. –
  • Jövök. – mondta és tovább indultak.

Már esteledett, mikor a faluhoz értek, megint örömmel fogadták őket.

  • Most itt maradunk egy ideig, békés falunak tűnik, és valahol ékkövet érzek. – súgta oda Kikiyou.
  • Igen az ékkövet én is érzem, meg tudnám mondani, hol van pontosan. –
  • Nem kell… ezt a szilánkot lassan is ráérünk megszerezni, olyan embernél van, akit nem könnyű rászedni, elvenni tőle meg lehetetlen. Az kell, hogy ő adja oda. –
  • Értem… -
  • Akkor kinél van? –

Kagome erősen koncentrált, behunyta szemét, majd körbe fordult.

  • Ott, annál a magas, fiatal fiúnál. – bökött ara fejével.
  • Rendben, gyere… - indult el felé.
  • Szállást keresünk, mert egy ideig a faluban maradnánk, nem tudnál befogadni minket? – állt meg a magas ifjú előtt, aki meglehetősen jóképű is volt.
  • Pe… persze. – lepődött meg, hogy pont őt szúrták ki – Gyertek utánam. – a fiú egy kisebb kunyhóhoz vezette őket, mely a falu szélén, a folyó partján állt – Ezt a kunyhót használhatjátok nyugodtan, én ott lakom a másikban. – mutatott a mellette lévőre – Ha bármire szükségetek lesz, szóljatok nyugodtan. –
  • Köszönjük. – mosolygott Kagome, majd nővérével együtt bevonult a viskóba – Nem tűnik valami nagy harcos embernek, nem igazán értem, miért ne adná oda. –
  • A szíve tiszta. De démoni energiát érzek körülötte, nem tudom miért, de nem bízom benne. –
  • Nekem rendes fiúnak tűnik, még csak annyi lehet, mint én. –
  • Ezért bízom rád a szilánk megszerzését. –
  • Mire gondolsz? –
  • Légy a barátja, bízzon meg benned. –
  • Ezt nekem nem szabad, a papnők tisztaszívűek, nem lehetnek kegyetlenek, az olyan mintha hátba támadnám. –
  • Nem, nem úgy értettem. Magányos, látszik a szemén, légy vele barátságos, hogy jót kapjon az égtől. Nem azt mondtam, hogy játszd meg előtte a barátot, hanem azt, hogy légy a barátja. Segíts neki, megtanulni, mi az a szeretet, mi a boldogság. –
  • Rendben. Minden tőlem telhetőt megteszek. –
  • Én reggel körbejárom a falut, és foglalkozom, az emberekkel, rengeteg élősködő van ebben a faluban. Most tegyük el magunkat holnapra. –
  • Jó éjt. –
  • Neked is. –
  • Kikiyou. – lépett ki a kunyhóból Kagome.
  • Most ment el, nem is olyan régen… - szólalt meg a folyóparton ülő fiú.
  • Jó reggelt. – ült le mellé a lány.
  • Neked is. – lepődött meg, és kicsit zavarban volt.
  • Az én nevem Kagome és a tiéd? –
  • E… engem Sotarunak hívnak. –
  • Hogyhogy ilyen korán keltél? –
  • Mindig ilyen korán kelek, szeretem nézni a napfelkeltét. –
  • Igen a napfelkelte nagyon szép… Egyedül élsz itt? A szüleid hol vannak? –
  • Egyedül élek. Az apám démon volt, de nem ismertem. Édesanyám nem sokkal a születésem után meghalt. –
  • Én annyira sajnálom. Én nem tudtam. – mentegetőzött a lány.
  • Semmi gond. –
  • Akkor te félszellem vagy? –
  • Igen. –

Kagome szomorúan nézet a fiúra, és most már értette, miért van egyedül.

  • Mi az nem futsz el? Nem gúnyolsz ki? –
  • Miért tenném? –
  • Mindenki ezt teszi… -
  • Csak azért, mert félig szellem vagy, nem kell téged bántani. Nem az határozza meg milyen ember vagy. – mosolygott kedvesen.

Sotaru egészen meglepett képet vágott, majd kicsit megnyugodott és már nem is érezte magát annyira egyedül. Egészen jól elbeszélgettek, közben sétáltak, virágot szedtek, meg besegítettek a szomszédos házakban. Kagome mindig kedvesen mosolygott, és nevetett. Satoru ezt nagyon szerette a lányban, azt hogy nevet, ez mindig jókedvre derítette.

Mikor egyik nap, sétáltak a falu szélén, úti gyógynövényeket keresve, pár a félszelemmel egyidős fiú tévedt arra. Gondolták, szórakoznak egy jót, körbevették Satorut, és kővel kezdték dobálni. A lány kezével tett néhány kacifántos mozdulatot a levegőben. A kövek elporladtak.

  • Hagyjátok békén! – állt elé.
  • Miért fogod a pártját? Te egy papnő vagy, az a dolgod, hogy elpusztítsd a magafajtákat. –
  • Nem, nekem az a dolgom, hogy megvédjem az embereket a GONOSZ szellemektől. Satoru pedig nem egy gonosz szellem, ha jobban megismernétek rájönnétek, hogy igenis nagyon kedves, és barátságos fiú. –
  • Könnyű egy lány szoknyája mögé bújni. -

“Várjunk, mintha velem már történt volna ilyesmi… Jinenji… de ki az a Jinenji…” – gondolatmenetéből a Satoru borította ki.

  • Állj félre, nem akarom, hogy neked is bajod essen. – tolta félre.
  • Nézzétek, milyen önfeláldozó lett hirtelen. –
  • Minket nem vágsz át, még később számolunk. – mondták azzal elrohantak.
  • Jól vagy? – segített felállni a félszellemnek.
  • Jól, persze, hogy jól. Neked nem esett bajod? –
  • Dehogyis, egy mikót nem bántanak. – mosolygott ismét, majd visszaindultak a kunyhókhoz.

Mikor odaértek szétváltak útjaik. Mindketten beballagtak, saját kunyhójukba.

  • Későn jöttél. –
  • Tudom, volt egy kis összezördülésem a helyiekkel. –
  • A fiú miatt? –
  • Igen, félszellem, ezért van olyan egyedül. –
  • Akkor ezt éreztem… -
  • Kimegyek fürödni. Te nem jössz? – kérdezte Kagome, már késő este.
  • Nem, most nem. – felelte Kikiyou.

Kagome kisétált a viskóból és körbenézett. Miután meggyőződött róla senki sincs a folyó közelében, levetkőzött és belesétált a vízbe. Mikor végzett még nem ment be, leült a partra, és nézte a csillagos eget. Már jó ideje ülhetett ott, mikor mocorgást halott a háta mögül.

  • Satoru, megijesztettél… - könnyebbült meg, mikor meglátta fiút.
  • Sajnálom, nem akartam. Leülhetek? –
  • Persze, gyere csak… Miért vagy fönn ilyen későn? –
  • Nem bírtam aludni, ilyenkor mindig idejövök gondolkodni. –
  • Értem… -
  • Kagome… -
  • Igen? –
  • Én már sokat beszéltem magamról, de rólad jóformán még semmit sem tudok. –
  • Azért nem, mert magamról én se tudok sokat. Körülbelül két hónapja megtámadott egy démon és Kikiyou – sama mentett meg. Azelőttről semmire sem emlékezem. Nagyon hálás vagyok neki, tanítványává fogadott. Most a shíkongyöngy szilánkjait keressük… –
  • Értem, sajnálom, hogy elvesztek az emlékeid. –
  • Nem tesz semmit. – mosolygott – Boldog vagyok nélkülük is. –

Satoru lassan közeledett a lány felé. Megfogta a kezét, és meg akarta csókolni, de ekkor…

  • Kagome! – jelent meg valami a horizonton, és kiabálva rohant a lány felé szédületes sebességgel.

Mikor odaért kicsit meglepődött a látványtól: A lány kézen fogva ül a csillagos ég alatt egy jóképű fiúval.

  • Kagome… -
  • Inuyasha. – lépett ki a kunyhóból a halott papnő kifeszített íjjal.
  • Kikiyou… -
  • Nem emlékszel. Megmondtam, visszahozom a lelkét, de velem marad. –
  • Ismer engem? – lepődött meg Kagome.
  • Inuyasha menj el! – parancsolta Kikiyou.
  • Inuyasha? Ez olyan ismerős nekem… - gondolkodott el a lány.
  • Kikiyou kérlek… Szükségem van Kagoméra… szükségem van rá… -
  • Miért? Miért kell neked annyira? –
  • Mert… mert szeretem… -
  • Szereted? Te igazán szereted ezt a lányt? –
  • Igen… szeretem… -
  • Inuyasha… - nézett fel Kagome, majd elájult.

Satoru tehetetlenül és meglepődötten ált föl. Nem tudta mit kéne csinálnia.

  • És velem mi lesz? Engem már nem szeretsz? –
  • Kikiyou, én téged is szeretlek, de te már meghaltál… Kagome velem van… -
  • Kagome is már meghalt egyszer… -
  • Kikiyou, te is tudod, hogy a kettő nem ugyan az, a te tested földből és csontokból lett összegyúrva, már nincs benne élet… Kagoménak csak a lelkét kellett visszahozni. Ezért hálás is vagyok neked, de már rájöttem… őt szeretem… -
  • Értem… Szóval őt választod helyettem… - eresztette le íját, majd még utoljára fölnézett – Azt akarom, hogy tudd… én mindig is szerettelek. – szólt, majd összeroskadt és nem maradt más belőle, mint föld és hamu.

Egy kis lélekgömb szállt ki belőle, ami célba vette a még mindig eszméletlen lányt. A hanyou odaszökkent mellé és Satoruval nem is törődve ölébe vette fejét.

  • Inuyasha… - ébredezett a lány.
  • Kagome. – gördült le egy könnycsepp Inuyasha arcán.
  • Mi lett Kikiyouval? –

Inuyasha nem szólt, csak a földkupacra mutatott, és átölelte a lányt. Kagome lassan felült és észrevette a ledermedten álló Satorut.

  • Satoru én, én annyira sajnálom… -

A fiú nem felelt, csak befutott a kunyhójába és az ékkőszilánkot otthagyta a földön.

  • Mit sajnálsz? – értetlenkedett Inuyasha, de aztán eszébe jutott az a jelenet, amikor megérkezett éppen készülte megcsókolni Kagomét, erre gondolva dühös lett, és ez meg is látszott rajta.

Kagome ezt észrevéve, egyből tudta honnan fúj a szél, és megcsókolta a hanyout. Az visszacsókolt.

  • Tényleg engem szeretsz? – kérdezte Kagome.
  • Csak téged. – mosolygott Inuyasha és újra megcsókolta visszakapott kedvesét, majd visszaindultak barátaikhoz.
  • Kagome. – tablózott le Sango és egy örömkönny csordult ki szemén.
  • Kagome! – vettette magát a lány nyakába Sippou és alig akarta elengedni.

Miroku is szinte bőgött az örömtől.

Kagome elmesélte mi történt vele és elővett egy nagyobb ruhadarabot. Kibontotta, majd megszólalt.

  • Csak magányos volt… magányos… -
  • Kagome… -
  • Visszavisszük Kaelde anyónak. Ő eltemeti, hogy békében nyugodhasson… - bugyolálta vissza a hamvakat, majd lassan nyugovóra tértek.

Kagome még sokáig forgolódott az éjszaka, nem tudott aludni. Feltekintett az égre, majd valami furát érzett. Kikiyou volt az.

  • Legyetek boldogak… húgom… - nyomott egy puszit Kagome arcára, majd végleg eltűnt.

 

Remélem tetszett. Kérlek, írj véleményt a haszina@freemail.hu -ra.

Puszi: Haszi J

     
Frissítés

2006. 10. 04. Szerda

-Yilsrana Hime III 10 része by: Yilsrana&Kaita

-Szeretném, ha szeretnél by: Haszina

-Egy az igaz szerelem I by: Haszina

-Egy az igaz szerelem II by: Haszina

-Mert csak eggyé lehet az, mit mindenki akar 1-2 by: Haszina

-Zűrzavar a szerelemben by: Haszina

-Démon Inuyasha by: Haszina

-Démon Kagome by: Haszina

-Kóbor lélek by: Haszina

-Magányosan by: Haszina

-Mosolygós halál by: Haszina

-Véred íze by: Haszina

-Meghaltam, majd jövök by: Haszina

-Rin halála by: Haszina

-Eső by: Haszina

-A szeretet hava by: Haszina

-Szenvedéseim by: Haszina

-Sesshoumaru és Kagoma kalandja 1-12 by: Haszina

-Hana - A szív titkai 4 by: Mlinda11

-A furulya 1-4 by: Mlinda11

-Akemi - Kelet hercegnője 1 by: Hana

-Sárkányok harca 6-9 by: Kinuye

-Fagyos sors 1-7 by: Naga

-Egy örök élet vége by: Naga

-Your Destiny - Az interjú by: Naga

-Az Éjszörny faj leírása tőlem

-Az Őskiméra faj leírása Pannitól

     
~A-Á~
     
~B~
     
~C-Cs~
     
~D-Dz-Dzs~
     
~E-É~
     
~F~
     
~G-Gy~
     
~H~
     
~I~
     
~J~
     
~K~
     
~L-Ly~
     
~M~
     
~N-Ny~
     
~R~
     
~S-Sz~
     
~T-Ty~
     
~U-Ú-Ü-Ű~
     
~V~
     
~W~
     
~X~
     
~Y~
     
~Z-Zs~
     
Paródiák
     
Hentai
     
Hentai - Paródia (16+)
     
Kitalált szereplők
     
Kitalált fajok
     
Kitalált helyszínek
     
Fanartok
     
Inuyasha - Szerepjáték
     
Inuyasha - Szerepjáték - Kérlek titeket, ezt a modult szerepjátéknak használjátok
Név:

Üzenet:
:)) :) :@ :? :(( :o :D ;) 8o 8p 8) 8| :( :'( ;D :$
     
Sesshoumaru sama
Sesshoumaru sama
     

Nyakunkon a Karácsony, ajándékozz születési horoszkópot barátaidnak, ismerõseidnek.Nagyon szép ajándék! Várlak, kattints    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    Gigágá! Márton napján is gyertek a Mesetárba! Nemcsak libát, de kacsát is kaptok! Játsszatok velünk!    *****    A Nintendo a Nintendo Music-kal megint valami kiváló dolgot hozott létre! Alaposan nagyító alá vettem, az eredmény itt.    *****    Leanderek, Parfümök, Olajok, és Szépségápolási termékek! Használd a LEVI10 kupont és kapj 10% kedvezményt!Megnyitottunk    *****    Megjelent a Nintendo saját gyártású órája, a Nintendo Sound Clock Alarmo! Ha kíváncsi vagy, mit tud, itt olvashatsz róla    *****    Megnyílt a webáruházunk! Parfümök, Szépségápolási termékek, Olajok mind egy helyen! Nyitási akciók, siess mert limitált!    *****    Az általam legjobbnak vélt sportanimék listája itt olvasható. Top 10 Sportanime az Anime Odyssey-n!    *****    Pont ITT Pont MOST! Pont NEKED! Már fejlesztés alatt is szebbnél szebb képek! Ha gondolod gyere less be!    *****    Megnyílt a webáruházunk! NYITÁSI AKCIÓK! Tusfürdõ+Fogkrém+Sampon+Izzadásgátló+multifunkcionális balzsam most csak 4.490!    *****    Új mese a Mesetárban! Téged is vár, gyere bátran!    *****    Veterán anime rajongók egyik kedvence a Vadmacska kommandó. Retrospektív cikket olvashatsz róla az Anime Odyssey blogban    *****    Parfümök, Olajok, Párologtatók mind egy weboldalon! Siess mert nyitási AKCIÓNK nem sokáig tart! Nagy kedvezmények várnak    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését! 0630/583-3168 Hívjon!    *****    Aki érdeklõdik a horoszkópja után, az nem kíváncsi, hanem intelligens. Rendeld meg most és én segítek az értelmezésben!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött + napi agymenések és bölcseletek    *****    KARATE OKTATÁS *** kicsiknek és nagyoknak *** Budapest I. II. XII.kerületekben +36 70 779-55-77    *****    Augusztus 26-án Kutyák Világnapja! Gyertek a Mesetárba, és ünnepeljétek kutyás színezõkkel! Vau-vau!    *****    A horoszkóp elemzésed utáni érdeklõdés, nem kíváncsiság hanem intelligencia. Rendeld meg és nem fogod megbánni. Katt!!!