• Mi? Úgy érted… -
• Igen, úgy kell tennünk, mintha a szolgám lennél. –

• Friss levegő, süt a nap és még élek! – futott egy kört a fiatalabb youkai miután távolabb kerültek Elveszett lelkek szorosának bejáratától.
• Yukamo, mindjárt esik. – közölte a nyilvánvaló tényt Kagome felnézve a beborult égre.
• Ne legyél ennyire ünneprontó. –
• Sesshoumaru mikor érünk vissza Rinhez? –
• Ha gyorsan megyünk, talán még estére. Szép kis galibát okozott nekünk a hercegnő. Ha Rinnek bármi baja esett azt te rajtad törlesztem. –
• Bocsánat… -
• Most inkább siessünk. – mosolygott kedvesen Kagome, és már indultak is.

Erőltetett menetben tényleg oda értek estére. Mikor a palotába meglátták a hercegnőt, nagy tömeg gyűlt össze. Az “elrablót” megpróbálták elfogni, de természetesen Nurich mindent megmagyarázott. Rin mintha újjászületett volna, mikor megpillantotta az ő nagyurát, és Kagome – samáját. Mosolyogva szaladt oda hozzájuk, Choroval kezében. Jakent és őt eddig egy külön szobában tartották megerősített őrséggel, nehogy véletlenül távozzanak. Jakennek könnybe lábadt a szeme rég nem látott nagyurától, és egyből oda bukdácsolt.

• Holnap indulnunk kell. – szólalt meg Sesshoumaru, mikor szerelme a munkáját elvégezve a szobába lépett – Tizenhárom napos bál. –
• Rendben. Hallod Choro utazunk. – cirógatta meg kezébe ugró kis kedvencét.
• Nem, csak ketten megyünk. –
• És Rin? –
• Yukamo fog vigyázni rájuk. –
• Én?! Felejtsd el. Ez a vakarcs legalább annyira idegesítő, mint a drágalátós barátnőd. Nincs az, az isten… -
• És istennő? –
• Kagura mellett eltompulna fénye. –
• Én nem vitatkozom. Vigyázol rájuk. –
• Jó, jó, de csak, mert ilyen szépen kérted… –
• Én nem akarok Yukamoval maradni. –
• Semmi baj Rin. Sajnos ez most szükséghelyzet… -

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK…

Remcsizem tecccett

Pussz: Haszina ^^