A furulya

By mlinda11

1 fejezet

Mindenki alszik kivéve egy lányt. Ki furulyájával oly szomorúan játszik, hogy a legkönyörtelenebb ember is sírva fakadna. De mivel e leány csak éjszaka játszik ezért senki sem halja mit a szél, hoz. Ezt a lányt Natsukinak hívják. Natsuki már régen egyedül járja a megjáratlan utakat. Hosszú haját két copfba köti fel és hagyja, hogy a szél játsszon vele. Mikor befejezte a szomorú furulyázást, elteszi a furulyát a kimonója alá és elindul az erdő felé. Mikor már majdnem az erdő közepén jár, megáll, és arra fordul, ahonnan jött. Onnan egy kislány fut Natsuki felé. Mikor beéri felnéz rá.

-         Had menjek veled, olyan szépen furulyáztál. Hallani akarom minden nap. Kérlek had, menjek veled – kérlelte a kislány. De Natsuki nemet intett a fejével és elindult volna, ha kislány nem kapja el a kezét – én menni akarok – erőszakoskodott a kislány.

-         Nem jöhetsz. Mi lesz az édesanyáddal és az édesapáddal. Ők belehalnának, ha elmennél. És különben is még csak gyerek vagy. Nem tudok odafigyelni rád. Sajnálom – suttogta Natsuki olyan lágyan, hogy a gyermek megértette, hogy igaza van.

-         Akkor legalább megtudhatom a neved – kérdezte a kislány.

-         A nevem Natsuki – mondta és otthagyta a reménnyel teli kislányt. Natsuki még sokáig barangolt az erdőben mikor egy pókdémon jelent meg. Natsukira támadott de ő könnyen elugrott előle. Ekkor Natsuki elővette a furulyáját és elkezdett játszani. De most valahogy más volt. A furulya kékesen felizzott, és ahogy játszott a szél a kék fényt a pókdémonra irányította és fogta körbe. A pókdémont összeroppantotta a fény. Ekkor eltűnt a kék fény és Natsuki visszarakta a furulyát a kimonója alá.

*

-         Sesshoumaru sama várj meg – kiáltotta egy fura lény egy fehér hajú embernek, azaz szelemnek. Ekkor a szellem megtorpant és beleszimatolt a levegőbe. Egy fura szagot hozott a szél, valami megmagyarázhatatlan okból a Sesshoumarunak nevezet szellem egy oly régen érzett illatot érzett, amit 10 éve nem érzett. Ekkor fehér gömbé alakult, és amit a szél hozott neki követte. Mikor megtalálta azt az embert, aki azt az illatot hozta neki nem hitt a szemének. Egy lilaruhás lány ált vele, háttal, akinek lila haja két copfba volt kötve.

*

Natsuki hirtelen megfordult és teljesen ledöbbent. Az, akit oly régen átvert, mert megfenyegették, hogy ha nem szakítja meg a kapcsolatot vele, akkor megölik a szüleit. De sajnos csak hazudtak neki és megölték őket. Akkor Natsuki olyan dühös volt, hogy megölte azokat, akik ártottak neki. De utána Natsuki nem, mert visszamenni hozzá. Félt. Félt hogy elutasítja és soha többé nem, fogja látni. De most itt áll előtte és nem tud megszólalni. Natsuki megfordult és elkezdet rohanni az ellenkező irányba.

Folytatás következik!

2 fejezet

*

Ekkor Natsuki megfordult. Egymás szemébe néztek. Ott álltak egymással szembe. Ám ekkor Natsuki megfordult és elkezdet az ellenkező irányba futni. De Sesshoumaru nem akarta még egyszer elveszíteni ezért utána indult. Mikor beérte megfogta a kezét

-         Eresz el – kiabált rá Natsuki.

-         Rendben de válaszolj nekem – mondta Sesshoumaru és ellengette a kezét. De Natsuki nem akart válaszolni a kérdéseire, ezért újra megpróbált elmenekülni. Ám ekkor Sesshoumaru utána nyúlt és újra megfogta a kezét. Ám Natsukinak ettől megrándult a keze és térdre rogyott.

-         Mit akarsz tudni – fogta meg a vállát Natsuki.

-         Szeretsz-e még – kérdezte hidegen Sesshoumaru. Erre Natsukinak kipattantak a szemei.

-         Igen. És te – fordult Sesshoumaru felé. Sesshoumaru csak letérdelt elé és megcsókolta.

-         Igen – mondta Sesshoumaru miután elváltak az ajkaik.- de egyvalamit nem értek Natsuki – mondta Sesshoumaru.

-         Azt nem érted miért… miért tettetem előtted, hogy meghaltam – kérdezte Natsuki akadozva és a sírástól küszködve.

-         Igen. De ha nem akarod nem kel elmondanod – mondta Sesshoumaru mivel, látatta ezzel egy sebet is, felszakítana. Natsuki nem válaszolt csak Sesshoumaru karjai közé omlott és elkezdet sírni.

-         Meg ígérték… azt mondták, nem bántják őket….azt mondták, ha……minden kapcsolatot….megszakítok veled ..kapcsolatban…. nem ölik….meg a szüleim…de..de..hazudtak…- sírta Natsuki Sesshoumarunak. Sesshoumaru amint felfogta mit mondott neki Natsuki már, értette hogy miért tette. Hiszen Natsuki egy különleges ember. Egy olyan ember, aki olyan sokáig él, mint a démonok, és különleges ereje van. Talán ezért rabolták el Natsuki szüleit. Sesshoumaru felemelte Natsuki fejét és hosszasan a szemébe nézett.

-         Ne sírj, mert ha sírsz az én szívem is sír – mondta Sesshoumaru és megcsókolta Natsukit. Ám ekkor valami kieset az egyik közeli bokorból.

-         Sesshoumaru sama…- hápogta Jaken amikor meglátta a két csókolózó párt.

-         Menj vissza Rinhez mindjárt, megyünk mi is – mondta miután elvált Natsuki ajkától.

-         Mentek?- kérdezte Jaken.

-         Igen én és Natsuki – erre Natsuki felkapta a fejét.

-         Igen is Sesshoumaru sama – hápogta és visszament oda, ahol Rint hagyták.

-         Sesshoumaru – kezdte Natsuki – én..én nem mehetek veled – mondta ki nehezen Natsuki.

-         Miért nem – kérdezte Sesshoumaru.

-         Mert miután én elmentem hogy a szüleimet kiszabadítsam történt valami, ami nagyon szíven ütött- mondta Natsuki – akkor megöltem azokat, akik bántották a szüleim. De egy félszelem átvert és őt üldözöm. Nem akarom, hogy te is a csapdájába ess – mondta Natsuki és jó szorosan megölelte Sesshoumarut.

-         Hogy hívják azt a félszelemet – kérdezte Sesshoumaru és imádkozott, hogy ne az legyen, akire ő gondol.

-         Naraku – suttogta Natsuki. Erre Sesshoumaru még jobban ölelte Natsukit.

-         Natsuki velem kel jönnöd. Tudod, azaz átkozott félszelem engem is átvert – mondta Sesshoumaru és kibontakozott az ölelésből. Natsuki erre már nem tudott válaszolni, mert érezte a sírás, kerülgeti ezért csak bólintott. Sesshoumaru felsegítette a még mindig térdelő lányt és elindultak a táborukba.

Folytatás következik!

3 fejezet

*

Mikor odaértek egy kislány szaladt Sesshoumaru felés és ölelte át amennyire tudta. De amikor észre vette Natsukit rögtön eléállt.

-         Szia a nevem Rin és téged hogy hívnak – kérdezte Rin.

-         Az én nevem Natsuki – mondta Natsuki és megsimogatta Rin fejét.

-         Mond te, honnan ismered Sesshoumaru samat – kérdezte Rin kíváncsi szemekkel.

-         Rin ne kérdezősködj – mondta hidegen Sesshoumaru.

-         Igen is Sesshoumaru sama – mondta Rin – gyere, fűzzünk virágkoszorút – fogta meg Natsuki kimonóját és elkezdte húzni egy rét felé. Natsuki erre elmosolyodott és követte a kislányt. Mikor már teljesen kifáradtak a virágkoszorú fűzésben lepihentek a tábortűznél.

-         Natsuki unatkozom – mondta Rin és még jobban, odabujt Natsukihoz. Erre Natsuki elmosolyodott és benyúlt a kimonója alá és elővette a furulyáját.

-         Akarod, hogy furulyázzak – kérdezte Natsuki. Rin csak bólintott. Natsuki a szájához emelte a furulyát és elkezdett furulyázni.

*

Sesshoumaru miután Rin elráncigálta Natsukit virágkoszorút fűzni elment. Most éppen egy tó mellet ült és nézte a tükörképét, amikor, meghallotta, hogy Natsuki furulyázik. Azonnal felpattant és villámgyorsan a tábor szélén ált és figyelte, ahogy szépen játszik. Látta, ahogy Rin a dallamra elalszik, és álmában anyának hívja Natsukit. Azt is látta, amikor Natsuki erre elmosolyodik és visszateszi a kimonója alá a furulyát és feláll.

*

Miután Natsuki befejezte a furulyázást és hallotta, hogy Rin álmában anyának szólítja elmosolyodott. Eltette a kimonója alá a furulyát és felállt. Tudta hogy Sesshoumaru a háta mögött van ezért megfordult és elindult felé.

*

Natsuki elindult Sesshoumaru felé és megfogta a kezét. Elkezdte húzni arra felé, ahonnan Sesshoumaru jött. Sesshoumaru követte és ment amerre Natsuki irányította. Nem szóltak egymáshoz csak mentek. Mikor odaértek, ahonnan Sesshoumaru jött Natsuki leült egy kőre és intett Sesshoumarunak hogy ő is üljön le. Nem szólaltak meg nem akartak most semmiről beszélni csak egymás közelségét akarták, érezni. Natsuki álmos volt és ezért Sesshoumaru karjai, közé férkőzte magát és elaludt. Sesshoumaru még sokáig nézte azt a lányt, akit szeretett, de végül őt is elnyomta az álom…

Folytatás következik!

4 fejezet

Sesshoumaru egy kiáltásra ébredt. Amint rájött kié a kiáltás rögtön elkezdet rohanni felé. Amikor odaért egy 2 méteres szörny emelkedet Rin felé. Sesshoumaruban azonnal felment benne a pumpa és megtámadta a szörnyet. Nem kelet sokat küzdenie csak 1-2 csapást mért rá és azonnal porrá lett.

*

Natsuki mikor felébred csak azt látta, hogy Sesshoumaru szellemgömbé alakul és eltűnik a szeme elől. Ő is felkelt, mert úgy érezte valami történt. Elindult Sesshoumaru után. Mikor odaért azt látta amint Sesshoumaru előtt egy szörny, hull porrá. Már tudta hogy Sesshoumaru megváltozott. Bár hideg tekintette és külsője megmaradt, de nem ez a szellem az, akit ő megismert. Megváltozott. Már hidegvérrel tud, ölné, és már nem érdekli semmi. Ezt nem akarta túl fájdalmas lenne őt úgy látni, hogy nem az a szellem, akit ő megismert. Megfordult és elindult. Elindult hogy ott hagyja azt a szellemet, akit már nem is mer. Soha. Soha nem akarja látni. Túl fájdalmas lenne nézni, ahogy eltűnik az a kedves és bátor szellem és helyébe egy érzéketlen barbár szellem, költözzön.

*

Sesshoumaru mikor visszament a tóhoz már Natsuki nem volt ott. Ekkor összeszorult a szíve. Nem értette, miért hagyta megint el. Nem tudta hogy miért akadályozza, meg hogy szerethesse. De azt tudta van egy oka, amiért el kellet mennie és ezt az okot meg kell tudnia. Ezért elindult hogy megkeresse és megkérdezze. De előtte meghagyta Jakenek, hogy vigyázzon Rinre.

*

Natsuki mér 4 hete volt Sesshoumaru nélkül. Már azon volt, hogy visszamegy, de amikor előjött az a kép, ami fogatta őt, megrázta a fejét és tovább ment. Most egy faluban volt és vigyázott a gyerekekre cserébe ők szállást adtak neki. Bár elsőnek a falusiak nem akarták rábízni a gyerekeket, de amikor az egyik gyerek oda ment hozzá és kérdezte, meg hogy ő e Natsuki minden falusi olyan kedvesen bánt vele, hogy ezt Natsuki se értette. De ha rákérdezet mindig, elterelték a szót.

-         Natsuki én elmondom – mondta az egyik kislány Natsukinak.

-         Mit Tina – kérdezte vissza Natsuki.

-         azt hogy mért bánunk veled ilyen kedvesen – mondta a Tinának nevezet kislány. Erre Natsuki megtorpant és Tinára nézett.

-         Hallgatlak – mondta Natsuki. Erre a kislány közelebb intette Natsukit hogy a fülébe, súghassa.

-         A faluba nem rég jött egy jósnő, aki jósolt egyet a falu főnökének és azt jósolta, ha elvesz egy Natsuki nevű lányt, akkor az egész falu békében és szellemek nélkül élhet – mondta Tina. Erre Natsuki egy kicsit megszédült és végül elájult.

*

Sesshoumaru már nagyon régen kereste Natsuki, de valamien oknál fogva élveztette az illatát. Abban reménykedet, hogy Natsuki éjjelente furulyázik, mivel akkor bármi is, történjék akkor is el, jön hozzá az illata és a dala. De nem furulyázott hiába virrasztott reggeltől estig nem hallotta.

Folytatás következik!

5 fejezet

*

-         hogy van kisasszony – kérdezte egy öreg nőies hang. Natsuki kinyitotta a szemét és egy mosolygós öregasszonnyal találta magát szembe.

-         Jól köszönöm - mondta Natsuki – hol vagyok – kérdezte.

-         A falu főnökének házában – mondta az asszony. Erre Natsukinak eszébe jutottak a kislány szavai. Natsuki fel akart állni de egy 19 éves férfi jött be.

-         Hogy vagy – kérdezte a férfi, amikor észrevette, hogy már felébredt.

-         Köszönöm jól vagyok – mondta Natsuki és egy erőltetett mosolyt csalt elő.

-         Engedelmükkel én távoznék – hajolt meg az öregasszony.

-         Várjon – szólt utána Natsuki még mielőtt kiment volna az asszony.

-         Igen kisasszony – kérdezte az asszony.

-         A kimonómban volt egy furulya az hova lett – nyúlt még egyszer a kimonójába Natsuki.

-         Máris hozom – mondta az asszony és még egyszer meghajolt és távozott. Natsuki szeme most az ajtó mellet álló férfire tévedt.

-         Bocsásson meg a kérdésemért – kezdte udvariasan Natsuki – de maga kicsoda – kérdezte.

-         Én a falu főnöke vagyok és a nevem Miharu – válaszolt a kérdésre Miharu. De Natsuki már a felénél sem figyelt oda, mert amint meghallotta, hogy a falu főnöke áll vele szemben, aki el akarja venni. Nem tudta, mit tegyen. Ekkor jött be az öregasszony és adta oda a furulyát.

-         Ha már nincs szükségük rám én, távoznék – mondta az asszony és Miharura nézett. Miharu csak bólintott hogy mehet. Mikor csak ketten voltak a szobában Miharu leült Natsuki mellé.

-         Mond csak mit mondott neked Tina – tért a lényegre Miharu ezzel megtörve a csendet.

-         Semmit. Mért mondani kellet, volna valamit – hazudta Natsuki.

-         Nem Nem semmit – hadarta gyorsan Miharu – De akkor mért ájultál el – kérdezte Miharu.

-         Ó ez egyszerű…- Natsuki tudta hogy nem azért ájult el, mert valaki el akarja venni, hanem azért mert valaki olyan van a, közelben aki el akarja nyelni az erejét de ezt Miharunak nem mondhatta el.

-         Szóval – kérdezte még egyszer Miharu egy kis türelmetlenséggel.

-         Azért… azért mert mostanság sok gondom akadt – mondta Natsuki egy kis füllentéssel- és ez…- de nem tudta befejezni, mert Miharu csendre intette.

Folytatás következik!