”

3. rész

Mégis lehet

 A mezőn megjelent a tündér. Sírt. „Velük akarok maradni… miért kell egyedül cipelnem ezt a terhet? Sesshoumaru segítene…”

-Lám csak, lám. Egy fagytündér… Ő őrzi az örök élet titkát.-a fák között állt valaki.

-Miből gondolod, hogy én vagyok az?-kapta fel a fejét Sarah.

-A kinézeted… a legtöbb démon tudja, hogy nézel ki… most meghalsz… én örökké fogok élni…-a titokzatos személy-egy démon- kilépett az erdőből. Zöld haja és vörös szeme volt, öltözéke fekete és csupa vérfolt. Kezében hosszú kard. Megindult Sarah felé. A lány elővarázsolta fagydárdáját, és a támadóra dobta.

-Ez kevés lesz hozzám, kislány! Vesd be a fagykardot!-kiáltotta oda neki a szellem, miközben szétmorzsolta a dárdát. Sarah erre megidézte az ezüstkardot, a fehér tűzzel. „Ez a szellem nagyon erős… legtöbbször a dárda is elég, ő pedig egyszerűen szétmorzsolta…” A démon lecsapott, de a tündér ezt a támadást könnyedén kivédte. Elmosolyodott. „Végre egy erősebb ellenfél… Most megtudom, mire képes a fagykardom.” Támadott, félkört leírva a kardjával, megsebezve így ellenfele mellkasát. Hátraugrott.

-Áruld el a nevedet. Még senki nem tudott megsebezni.-mondta a szellem. Sarah elhúzta a száját.

-Csak ha te is megmondod a tiedet.

-Dain. A nevem Dain.

-Sarah. Ez lesz az utolsó szó, amit ma hallottál tőlem. A nevem Sarah.

-Nem tudsz legyőzni! Ostoba lány!-ordította őrült hangnemben Dain. A lány felé csapott, de az hátralépett bal lábával, és megtámasztotta magát, így állta a sarat. Lába csúszni kezdett hátrafelé. A két kard markolata egymásnak feszült. Sarah ekkor hirtelen előrelépett, ellökve magától ellenfelét. Visszalépett alapállásba. Dain előrelendült, de megcsúszott, így a kardja csak a levegőt hasította Sarah mellett. Nem esett el, hanem újra támadott. A tündér ezt már nem tudta kivédeni. Érezte, ahogy a hideg penge átszúrja testét. Meglepetten nézett fel. Ajkairól vérpatak csordult le. Köhögni kezdett. A kard a tüdejét is elérte. Utolsó erejével beledöfte fegyverét a démon szívébe, majd ellökte magától. Dain-kezében a kardjával-hátraesett. Sarah ájultan esett össze. Az elméjét elborító sötétségen át még hallotta, hogy valaki a nevét kiálltja, de azután már semmire.

ííí

Sesshoumaru hirtelen felkapta a fejét. Követték a tündér nyomait. A kutyaszellem megérezte a tündér vérének szagát. Felugrott a levegőbe, így még pont látta, ahogy Dain leszúrja a lányt, és azt is, hogy Sarah megöli, majd összeesik. Egy pillanat alatt a mezőn termett, a tündér teste mellett.

-Sarah!-kiáltotta. Letérdelt a lány mellé. Ekkor látta meg a sebet. A szíve alatt volt, még vérzett. „Te jó ég… Amikor legutóbb így sérült meg, alig élte túl. Akkor meg tudtam menteni, mert egy papnő segített. De most nem tudok rajta segíteni. Ha meghal, az a szellem, akit megölt, feltámad és örökké fog élni. Ezt nem hagyhatom.” Sesshoumaru felemelte a lány testét és elvitte. A közelben talált egy patakot. Lefektette Saraht a fűbe, és nekiállt, hogy ellássa a sebét. Óvatosan kimosta, majd bekötötte. Megfogta Sarah bal kezét. „Ha jól emlékszem, a fagytündérek képesek meggyógyítani önmagukat, ha felébred az elméjük. Valahogy fel kell ébresztenem. De hogyan? Ha jól emlékszem, reggel a prémem érintése miatt riadt fel. Mi lenne, ha…” A gondolatot már nem tudta befejezni, mert Sarah megmozdult. Épp csak a bal keze rándult meg, majd rákulcsolódott Sesshoumaruéra. A tündér körül halvány kék fény jelent meg, ami lassan átkúszott a mellette térdelő démonra is. A fény felerősödött, már-már fájdalmasan vakító lett. Aztán egy villanás kíséretében eltűnt. Sarah kinyitotta a szemét. Fáradtan nézett fel.

-Sesshoumaru? Te követtél engem. Most megérdemelnéd, hogy lefagyasszalak… De sajnos ahhoz is alig van erőm, hogy beszéljek. A gyógyítás kiszívta az összes erőmet. Mi történt?-suttogta Sarah. lassan becsukta a szemeit.

-Ne beszélj. Elájultál, miután megölted azt a szellemet, és én idehoztalak. Bekötöttem a sebedet, és épp azon gondolkodtam, hogyan ébreszthetném fel az elmédet, amikor megjelent körülötted a gyógyító fény. A többit tudod, nem?

-Igen, tudom. Miért segítesz mindig?

-Azt hittem, tudod. Olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél. Sarah… Nem akarom, hogy bajod essen. Még egyszer megkérlek, hogy tarts velünk.

-Te is tudod, hogy nem lehet. Csak bajt hoznék rátok. Rengetegen üldöznek. Nem várhatom el, hogy mindig megvédj.

-Éppen azért akarom, hogy velem tarts, mert üldöznek. Gondold meg.

-Addig nem engedsz el, amíg igent nem mondok, ugye? Jól van, nyertél… veled megyek.Most pedig engedj végre felállni!!!-mondta Sarah, miközben kinyitotta a szemét.

-Nem fogod megerőltetni magad. Nem engedem, hogy felkelj.-vigyorgott Sesshoumaru. Felvette a lányt a földről, és elindult vele vissza. Sarah nem hagyta magát, mindenáron a saját lábán akart menni.

-Jól van, leteszlek.

-Na végre… -sóhajtott fel a tündér. Tett egy lépést, de egyből elvesztette az egyensúlyát. Épp, hogy nem esett el. Lassan lépett még egyet. Ezúttal tényleg elesett. Azaz elesett volna, ha Sesshoumaru nem kapja el.

-Még mindig nem akarod, hogy vigyelek?

-Egyedül megyek, és kész!

-Hogy te milyen makacs vagy! Rosszabb, mint egy öszvér!

-Te sem vagy jobb!-sziszegte a fogai között Sarah, miközben igyekezett állva maradni. „Megszokhattam volna már, hogy ilyen. Valahogy meg kell győznöm.”

-Jól van. Akkor nem viszlek, de rám fogsz támaszkodni. Nem szeretném, ha elesnél.-mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Sarah felsóhajtott. Belátta, hogy a szellem nem fogja hagyni, hogy egyedül járjon. Belekarolt, és lassan elindult.

-Akkor mégis lehet.-szólalt meg Sesshoumaru.

-Igen. Mégis lehet. Mégis lehetséges az, hogy veletek tartsak.

cíd

A kastély legsötétebb termében egy férfi ült. Vele szemben egy kislány, tükörrel a kezében. A férfi a tükörben lejátszódó jelenetet nézte. Látta Sarah harcát Dainnel. „Az a lány… övé az örök élet titka. Meg kell szereznem tőle… De ahhoz előbb el kell rabolnom…”

-Kanna! Hozd el nekem azt a lányt! Élve, és sértetlenül!

-Igenis, Naraku nagyúr.-felelt a lány, majd felállt és távozott. Naraku visszatért sötét terveihez. Mint mindenki más, ő is örök életet akart. És örök fiatalságot is. Mivel eléggé gőgös és nagyképű volt. Naraku, a leggonoszabb szellem. Azaz félszellem.

Folytatása következik…