7. rész

Közeledik!

A kastély tróntermében két nő állt. Az egyik az ablakon nézett kifelé, a másik a terem közepén állt. Az ablaknál álló nő megfordult.

-Szerinted legyőzte?

-Igen. Egész biztosan. Érzem az erejét.

-Akkor ideje elkezdeni a készülődést a bálra. A kis emberlányról is gondoskodjatok.

-Értem. Akkor én már megyek is.

-Rendben. Holnap estére legyetek készen!

-Igenis, úrnőm.

A terem közepén álló alak meghajolt és távozott. A másik nő mosolyogva nézett utána, majd kitárta az ablakot. Egy darabig csak élvezte a lágy szellőt, de aztán átváltozott.

Egy ölyv repült ki az ablakon.

ef

Sarah háton feküdt az ágyon, és a mélykék baldachint nézte. Hegyes fülei megrezzentek egy különös, suhogó neszre. Felült. Az ablakpárkányon egy madár ült. Sarah elhúzta a száját és felállt.

-Nem nyert! Én így is felismerlek, Zafír! Azt ajánlom, változz vissza! Jobban szeretem az emberi formádat! –mondta a madárnak, ami berepült és egy villanással eltűnt. A helyén ott állt a fagytündérek királynője.

-Látom, már teljesen jól vagy. És arról se feledkeztél el, hogy magasabb a rangom, mint a tied… -csóválta a fejét. Sarah felnevetett.

-Miért? Ha jól tudom, még te magad mondtad, hogy ha kettesben vagyunk, tegezzelek!

-Igazad van. De az mikor is volt? Legutóbb úgy ötven éve jártál erre… De nem azért vagyok itt, hogy erről csevegjünk. Gyere! Mit szólnál egy fürdőhöz a mi kis titkos forrásunknál?

-Hm… nem rossz ötlet. Ilyen forrást nem találtam sehol… Mehetünk! –mosolyodott el Sarah, majd átváltozott. Zafír követte példáját. A két madár kirepült az ablakon. Néhány másodperc múlva Yoshiko lépett be a szobába. Elgondolkozva nézett a két távolodó tündér után. „Fiatalok…” Letette a kezében tartott kék ruhát az ágyra, majd távozott.

ef

-De szeretem ezt a helyet! Imádok a meleg vízben ázódni… -sóhajtott Sarah. Már a forrásnál voltak. Egy kis, melegvizű tavacskában ült Zafír mellett. A ruháik a parton hevertek.

-Egyetértek. Ez egy nagyon jó hely! De most mesélj! Mi történt veled az elmúlt ötven évben?

-Hát, elég sok dolog. Habár a legnagyobb része a szokásos. –felelt Sarah, a haját csavargatva.

-Mit értesz a szokásos alatt?

-Azt, hogy minden nap legalább ötször megtámadtak. Unalmas. Miért kell mindenkinek az örök élet? Az embereket megértem, de a démonok… Némelyik így is túl sokáig él…

-Ne haragudj, de valakinek ezt a feladatot is el kell látnia… Jelenen esetben ez a valaki te vagy, Sarah. A démonok harcolnak az örök életért, te meg szépen meg…

-Szépen megölöm őket, tudom. De már kezdem unni. –vágott közbe Sarah. Egy pillanatra lebukott a víz alá, hogy bevizezze a haját. Amikor felbukkant, folytatta az elbeszélést.

-Nem sok érdekes történt velem. De ez a kis idő, amíg Sesshoumaruval voltam! Fárasztó volt. Igaz, ismét megmentette az életem. Kétszer egy nap alatt.

-És… Elmondod, mi történt a lelkeddel? –kérdezte halkan Zafír.

-Igen. Hogy is volt? Ja igen! Amikor Kanna ellen harcoltam! Hagytam, hogy elszívja a lelkem. Mivel a lélek egészét ki akarta szívni, Sesshoumarut elhagyta az a darab, amivel megmentettem akkor régen… De az nem a tükörbe, hanem az én testembe szállt, hála a varázsigémnek. A tükör valahogy felébresztette Brighidet. A lelkem kettészakadt. Amikor visszaadtam Sesshoumarunak a lélekszilánkot, összeestem. A következő emlékem meg az, hogy itt vagyok…

-Beszéltél Brighiddel. Ne tagadd, hallottam.

-Nem tagadom. Láttam az emlékeit… éreztem a fájdalmát… Amikor elment, azt mondta, megkapom az ő erejét is… de azt nem tudom, mi lenne az.

-Boszorkány volt. Tehát talán elemi mágia lehet. Csak azt nem tudom, melyik elem. –Zafír elmerengve nézte a vizet. Hosszú haja körülötte lebegett. Sarah sóhajtott.

-Menjünk. Kezdek megéhezni. –mondta, azzal kimászott a vízből. Zafír követte. Megszárítkoztak, felöltöztek majd elindultak vissza a kastélyhoz. Lassan sétáltak az erdőben. Az erdő szélén átváltoztak madárrá. Berepültek Sarah szobájába. Azaz csak Sarah, mert Zafír a trónterem felé vette az útját. Sarah leszállt a földre. Visszaváltozott és körülnézett. Észrevette a kék ruhát. Végignézett magán. „Nem nézek ki így túl jól… Átöltözöm.” Néhány perc múlva elégedetten állt a tükör elé. Csodálatosan festett. A kék illett a hajához. Szűk ruha volt, hosszú ujjakkal és mély, V-alakú kivágással. Egy sötétkék öv is tartozott hozzá. Pontosan tudta, mit hol talál, elvégre a régi szárnyban nagyjából egyformán voltak berendezve a szobák, és ő mindig ott kapott szállást, ha hazatért. Odasétált egy szekrényhez és kihúzott egy fiókot. Egyből megtalálta, amit keresett: egy hajkefét. Megfésülte hullámos tincseit, majd eltette a kefét. Kihúzott egy másik fiókot. Abban ékszerek voltak. Kiválasztott egy egyszerű ezüstgyűrűt, amiben egy apró gyémánt volt. Felhúzta a bal keze középső ujjára. Elégedetten csukta be a fiókot. Vett egy nagy levegőt, és az ajtóhoz ment. Kinyitotta, és kilépett. A folyosót lebegő varázslángok világították meg. Elindult az ebédlő felé. Többször is megállt, hogy egy régi barátot köszöntsön. Végül elért az ebédlőig. Belépett a nyitott ajtón. A főasztalnál ott ült Zafír. Intett Sarahnak, hogy foglaljon helyet mellette.

ef

Naraku kastélyában

Naraku egy nővel beszélt.

-Akkor tedd meg, amit mondtam! Akkor megölheted őt.

-Rendben. Megteszem, amire kértél, de akkor a kutya az enyém… -a nőnek kellemes hangja volt. Hirtelen fekete füstfelhő fogta körbe alakját. Mire eloszlott, a nő eltűnt. Naraku gonoszan elvigyorodott. „Így könnyű dolgom lesz…”

ef

Sarah délben ébredt fel. Miután megvacsoráztak, elment Zafírral sétálni. Elég sokáig maradtak kint. Úgy éjféltájban mentek be Zafír lakosztályába. Behívták Sesshoumarut is. Még nagyon sokáig beszélgettek. Így nem csoda, ha délben kelt fel. Hiába volt démon, még fáradt volt. Szüksége volt pihenésre. Megmosakodott, felvette a kék ruhát, és lement ebédelni. A palota összes tündére összegyűlt. Még mielőtt feltálalták volna az első fogást, Zafír bejelentette az esti bált.

-Ma este bált rendezünk itt, a kastélyban. Szeretettel várunk minden tündért! Meghívtam a hegyi lidérceket is, hogy legyenek férfiak is köreinkben… (szerk.: a fagytündérek mind nők) Remélem, eljön a Nyugat ura is. –Zafír Sesshoumarura emelte hideg kék szemeit. A féri alig észrevehetően bólintott. Zafír elmosolyodott. Felemelte a bal kezét és csettintett. Megkezdődött a lakoma. Sesshoumaru odafordult Sarahoz.

-Te is részt fogsz venni a bálon? –kérdezte halkan.

-Persze! A fagytündérek báljai mindig csodálatosak. Ráadásul itt lesznek a hegyi lidércek is! Eszedbe ne jusson meglógni! –felelete Sarah, miközben a szellem felé fordult. –Egyél! A tündéreknél nincs olyan, hogy ember,- vagy szellemétek. –azzal egy szúrós tekintet kíséretében elfordult, a másik oldalán ülő Rinhez. Rámosolygott a kislányra.

-Sarah! Én is eljöhetek?

-Igen. Egy feltétellel. Ha elálmosodsz, szólsz nekem, vagy Sesshoumarunak. Rendben?

-Igen, rendben! Köszönöm, Sarah!

Ebéd után mindenki visszavonult a szobájába. Zafír Sarahval tartott. A két nő csak percekig csak állt. Végül Zafír törte meg a csendet.

-Nem fogsz eljönni, ugye?  El fogsz szökni, hogy egyedül szállj szembe azzal, aki az életedre tör? Csak úgy meglépsz majd, amikor senki nem figyel? –kérdezte. Sarah lehajtotta a fejét.

-Nem fogok megszökni. Még egyszer utoljára szeretném jól érezni magam. Az otthonomban.

-Azt hiszed, ez az utolsó napjaid egyike? Hogy nem éled túl a harcot?

-Igen.

-Sarah! Te örök életű vagy! Nem halhatsz meg, amíg van, aki szeret… Gondolj csak Rinre vagy Sesshoumarura! Maradj itt abban a hitben, hogy még visszatérsz!

-Itt fogok maradni.

ef

A fekete hajú nő a fagytündérek kastélya felé tartott. Naraku parancsát készült teljesíteni. Nem szabadott hibáznia. Nem AKART hibázni.

ef

Közeledett a bál kezdete. Sarah a szobájában öltözködött. Sötétkék selyemruhát választott, keskeny vállpántokkal. Bal felkarján kígyószerű ezüstkarperec. A ruhához könyékig érő, ezüstszínű kesztyű tartozott. Két ezüstszínű hajtincsét befonta, majd kis ezüstcsattal rögzítette.  A ruha egyetlen dísze egy ezüstszín öv volt.

Kopogtak. Sarah ajtót nyitott. Sesshoumaru állt kint, Rinnel az oldalán.

-Indulhatunk? –kérdezte Sesshoumaru. Sarah elmosolyodott.

-Persze.

ef

A teremben rengeteg tündér is lidérc tartózkodott. Táncoltak, flörtöltek, beszélgettek. Sarah elindult megkeresni régi barátait. Sesshoumaru pedig egy idősebbnek tűnő lidérc felé vette útját. Megállt mellette.

-Ugye gyönyörű? Nehéz róla elhinni, hogy mennyi démont győzött már le. –mondta csendesen a lidérc Sarah felé intve fejével. Sesshoumaru bólintott.

-Igen, gyönyörű. Örülök, hogy a bátyjának tekint.

-A bátyjának? Szerencsés vagy. Szerintem sok lidérc lenne szívesen a helyedben!

-Igaz lehet! –Sesshoumaru felnevetett. Sarah eközben a barátai körében beszélgetett, nevetgélt. Kis idő múlva egy lidérc felkérte táncolni. Aztán egy másik… megint egy másik…

Úgy éjféltájban Sarah a teraszon állt. A hűs szellő bele-belekapott a hajába. A csillagokat nézte. Valamelyik fénypont az ő élete volt. De azt nem tudta melyik. Hirtelen hátrafordult egy furcsa neszre. Sesshoumaru állt mögötte. Kérdő tekintetet vetett a démonra.

-Mi az? –kérdezte Sesshoumaru.

-Te nem érzed? Valaki közeledik. És biztos, hogy nem a bálon akar részt venni. Ezt az aurát ismerem. Naraku.

-Én is érzem… De ide nem juthat be. Te magad mondtad egyszer régen, hogy ide csak az juthat be, aki jó szándékkal közeledik.

-Igaz. De az ő erejét nem biztos, hogy kivédi a védőpajzsunk. –felelt Sarah Ekkor Vette észre, hogy Rin közeledik. Kipirult arccal, vidáman, de láthatóan fáradtan.

-Fáradt vagy? Gyere, elkísérlek a szobádba. –Sarah kézen fogta Rint és kivezette a teremből. Sesshoumarunak pedig jelzett a szemével: „Figyelj a rendre. Nem kockáztatunk”

ef

Nem Naraku volt. Az a nő, akivel egyezséget kötött. Gyorsan haladt a kastély felé. Alakja elmosódott, csupán egy fekete sáv látszott, ahogy haladt. Már nagyon közel volt a védőpajzshoz, ami a várat körülvette. Megállt. Megidézte fegyverét, az Árnypengét. Elmosolyodott, ahogy felemelte a kardot. Lecsapott.

ef

Sarah hirtelen felkapta a fejét. Rin ágya szélén ült. Felállt és az ablakhoz ment. Látta, ahogy a védőpajzs szertefoszlik. Egy fekete fényt is látott, de csak egy röpke pillanatra. „Jaj, ne! Áttörték a védőpajzsot! A többi tündérnek nem fog feltűnni… Talán Zafírnak, de ő nem tud eljönni… El kell tűnnöm innen!” Széttárta szárnyait és kirepült az ablakon.

Sesshoumaru rohant a kerten át. Karjaiban tartotta Rint. Az erdő felé tartott, ahol Yakent hagyta. Nem kellett sok idő, hogy odaérjen.

Sarah Még nem indult el. A szobájában volt. Már úti ruhája volt rajta, és éppen egy rövid üzenetet írt Zafírnak. Aztán ő is elindult. Felöltötte madártestét, így gyorsabban haladhatott. Ott, ahol egykor a védőpajzs állt, egy fekete hajú, fekete szemű nő állt. kezében egy varázskard. Sarah leszállt, és visszaváltozott. Megidézte a Fagykardot. A két démon felkészült az összecsapásra.

ef

Naraku Kanna tükrében figyelte az eseményeket. Arcán ördögi mosoly futott át.

Folytatása következik…